Csehszlovák farkaskutya

Nagy nehezen megszületett a döntés és a csehszlovák farkaskutya lett a befutó.
Az Avesta, a szent szövegek gyűjteménye szerint Zarathustra ezt mondta: "Aki a kutyát farkassal párosítja, az vétkez a kutya ellen." Nos végül még is megszületett ez a fajta, bár az biztos, hogy a profi hozzáállás és tudomány sokat segített rajtuk. 

Fiatal fajtáról van szó. Mindössze csak a 80-as években lettek elismerve létező fajtaként. A farkast és a németjuhászt keresztezték. A cél egy remek kutya a seregnek és a rendőrségnek. Csehszlovákia ugyan már nincs, de ezek a kutyák megmaradtak. A patronáló országuk meg Szlovákia lett.
Régen is próbálkoztak a farkast ismét bevonni a egy-egy kutya tenyésztésénél, de ezek többnyire nem voltak sikeresek. Az hogy a csehszlovák farkaskutya létezhet, az én elméletem szerint az kellett, hogy akkor próbálkoztak meg ezzel mikor már a kutyatenyésztők nagyon sok tudással és tapasztalattal rendelkeztek. Éljen a huszadik század.

A fajta küllemre roppant mód hasonlít a farkasra. Ám jellemben már nem annyira. Játékosságát megőrzi idősebb korára is. A gyerekekkel jól kijön. Azért arra oda kell figyelni, hogy a szocializációját időben el kell kezdeni. Ha erre kellő energiát fordítunk nem lesz gondja más kutyákkal vagy háziállatokkal. Sőt, az erős falkaösztöne miatt akár szerencsés is lehet mellé egy társ. A kanok azért hajlamosak fölényeskedni más kanok felett.
Egy gazdás kutyák, akik nem valók tapasztalatlan gazdának. Ugyan jól tanítható, szülőhazájában a hivatalos szervek alkalmazzák is, nem egyszerű legyőzni a függetlenség vágyukat.

Erős a vadászösztöne is, így egyesek vadászkutyaként is alkalmazzák. Ám azért ezzel óvatosan, akár ilyen alkalmazásnál, akár csak egy séta esetén a szabadban figyeljünk oda kicsit jobban. Külleme miatt esetlegesen farkasnak nézhetik, ezért akár valaki puskavégre is kaphatja őket...
Mozgásigénye nem csekély. Hosszas sétákat igényel amibe nem rossz ötlet némi futást is beiktatni.
Az idegenekkel szemben kissé bizalmatlan.
A farkas vérvonal miatt itt kifejezetten ajánlom, hogy jó nevű tenyésztőtől fogadjuk kiskutyát.
Az áráról nem sokat tudok sajnos, de gondolom 100 ezernél kezdődik. 

Magyar kutya fajta 9+1, avagy a rejtélyes újfiú

Gondoltam összehozok egy kis külön kiadást egy igen rejtélyes fajtáról. Ez a fajta a legfiatalabb magyar kutya fajta. Egész pontosan csak a hetvenes években kezdték el tenyészteni és a Nemzetközi Kinológiai Szövetség mai napig nem ismerte el önálló fajtának.
Éppen ezért a hivatalos felsorolásokban nem 10 hanem csupán 9 magyar fajtát szoktunk emlegetni. No de. Mikor csak úgy egymásközt vagyunk a sinka rögtön létezővé válik. Hogy miért? Mert a magyar pásztorok nem is szeretnék, hogy elismerjék a fajtát. Elsőre nem értjük miért, de van rá magyarázatuk.

Attól tartanak, ha hivatalosan elismertté válna a sinka akkor a küllem válik a tenyésztésnél elsődlegessé és nem a belső tulajdonságok, amik tökéletes munka kutyává teszik. És bizony annak a 2000 Magyarországon élő sinkának a kilencven százaléka a pásztorok kezén van és ők is irányitják a roppant szigorú tenyésztést is.

A kutya először a Hortobágyon jelent meg, a neve annyit tesz, hogy sima. Ez a szőrére utal. A tenyésztésébe bevontak német juhászt, mudit, boxert és bull típusú terriereket. A küllem nem hogy másodlagos volt, de nem is érdekelt senkit. :D Az egyetlen lényeges pont az volt, hogy kapjanak egy fáradhatatlan terelő kutyát. Megkapták. :)

A sinka hiperaktív. Munkára született, nagy terek berohangálására. Ha valaki netán ilyen kutyát akar az törődjön vele naaaaaaaaaaaaaaagyon sokat, mert ennek a kutyának nem hogy egy lakás de még egy nagy udvar sem elég. Ha nem foglalkozunk vele, vagy csak annyit mint egy vizslával (pedig még nekik is elég sok mozgás kell) akkor hiába tartjuk nagy udvaron vagy kertben, ás vagy 17 gödröt, lyukat, elrág féltucat akármit és így tovább. :D

E mellett klasszikus egygazdás kutya.

Megértem a pásztorokat, hogy nem szeretnék, hogy kicsússzon a kezeik közül a fajta, de azért nem árt tudni róla. És az a gyanúm, hogy előbb vagy utóbb úgy is el el lesz ismerve. :)

A komondor

Egy olyan magyar fajta a komondor ami kifejezetten híres. Nem véletlen hiszen a pulihoz hasonlóan kifejezetten egyedi. Mikor életemben először láttam, azt gondoltam olyan mint egy kuvaszba oltott puli. :D
A fajtát őseink hozták magukkal, de vannak olyan feltételezések, hogy később a betelepült kunok hozták. Ki tudja, lehet mind a kettő igaz.

A komondor megjelenése ahogy írtam egyedi. Nagytestű és a puliéhoz hasonló nemezes bundát visel. Feladatköre annak idején ugyan az volt mint a kuvasznak. A nyáj őrzése. A legősibb fajtáink feladata nem véletlen kötődik a pásztorkodáshoz. Elképzelem ahogy egy puli gondoskodik a terelésről, a komondor meg a biztonságról. Lemásolhatatlan látvány. (ugyan ez igaz a mudival, pumival és kuvasszal is, mindenféle kombinációban :) )
A komondor bundáját nem kell fésülni, kefélni. Hiszen akkor nem tudna nemezesedni. A jellegzetes szőrzet életük első két évében nő meg és akár 8-9 kilót is nyomhat. Van aki lenyírja.
Ápolásuknál a két legfontosabb: szálak szétválasztása, hogy ne csomósodjon és a viszonylag gyakori fürdetés. Ezek elég időigényesek tudnak lenni.

Egyébként minden fajta időjárást elviselnek. Igazán jól a szabadban érzik magukat, akár nyáron akár télen.
Őrzővédő feladatra külön nevelni teljesen fölösleges, mert a vérükben van. Védelmezik a területet, a portát és a családtagokat minden körülmények között. Hangját viszont ritkán hallatja.
Nem függ a gazdájától. Nem bújik oda minden áron. Mindenféle faladatra nem is lehet megtanítani. Amit nem tart értelmes parancsnak azt egyszerűen nem hajlandó elvégezni. Ezen feldühödni és kiabálni vele meg egyenes út a kudarchoz, mert ezzel csak elveszítjük a tiszteletét.
Első kutyásoknak nem túl jó választás hiszen makacsa és önálló, e-mellé meg nem is éppen kicsi.
Gyerekekkel jól kijön De az igazán kicsikkel nem biztos. Nem igazán szereti ha váratlanul meghúzzák valamelyik tincsét vagy fülét stb.

Lakásba nem igazán mondanám megfelelő társnak. Sőt, kifejezetten vidéki életre való.
Egy jól nevelt komondor minden más háziállattal jól kijön.

Magyarországon nyilván elég ismert, így nem hiszem, hogy gondot okozna egyet befogadni, ha ilyen kutyát szeretnénk. 

A berni pásztorkutya

Mostani győztesünk a berni pásztorkutya. A fajta Svájcból származik, ha esetleg nem jött volna rá valaki a berni szó láttán. :D
Van olyan elmélet ami szerint kétezer éves a fajta, egész pontosan a rómaiak révén. De ez csak elmélet. A valóságban 1904-től jegyzik a fajtát.


A fajta küllemét tekintve pont olyan színei vannak mint a legtöbb svájci fajtának, fekete, fehér és rozsda. Viszont a berninek van csak hosszú szőre. Nem sokkal nagyobb mint egy labrador, de jóval nehezebb náluk. Ez az izomzatának köszönhető. A berni pásztorkutya ugyanis igavonó ebként volt alkalmazva. A legnagyobb súly amit elhúzott egy berni az 1100 kg volt. :O
Tehát ezek a kutyák szeretik a munkát. De túl hamar ne fogjuk be ilyen munkára, főleg ne szakszerűtlen felszereléssel.

Roppant barátságos ebek, akik mély hangjukat ritkán engedik szabadjukra. Érdekli mi zajlik körülötte és olyan mértékben meg is figyeli, hogy gazdája hangulatát, érzéseit is képes észlelni, és aszerint is viselkedik vele. Engedelmesek és jó gazda mellett kifejezetten sok mindent megtanulhat.
A gyerekekkel nagyon jól viselkedik. Igazi játszótárs. Nem egygazdás kutya, és mindig az események központjában van.
Pásztorkutya révén a gazdáját és a birtokot megvédi, erre külön tanítani nem szükséges.
Más háziállatokkal is remekül megfér, mert a vadászösztön nem maradt meg bennük. Bár más kutyákkal kicsit hatalmaskodóak tudnak lenni.
Szóval igaz családi kutyák.

A berni pásztorkutyákban van energia bőven. Ezért lakásban nem igazán alkalmas. Már azért sem mert bundája erősen vedlik. Amellett hogy tanitgatjuk és sétáltatjuk az is jót tesz neki ha igazán része a családnak. A kirándulásokra elvisszük esetleg a nyaralásra. Ők tényleg a családjuknak tekintik a gazdáikat.
Sajnos nem élnek túl sokáig, átlagosan csupán 8 évet :(
A nagytestű kutyákhoz hűen ők is sok betegséget tudnak örökölni vagy elkapni. Így kifejezetten szerencsés ha tenyésztőtől vesszük kutyánkat, akkor is ha így drágább.

Párok

Mielőtt elindulok haza ezt a kis szösszenetet leírom. :)
A minap láttam egy fura párost. Egy Jack Russel Tacskó duót. Egy öreg úr és unokája sétáltatta őket.
Mondhatnánk, miért fura ez? Mind a kettő kicsi, cuki stb. :)
Nos azért mert a jackek nagyon izgágák, szét veti őket az energia, a tacskó meg nem igényel nagy futásokat és sétákat. Ám a tacskó attól még kotorékeb, attól hogy nem igényli a sok mozgást még képes rá. Így ez a duó egy érdekes és jó kombináció. Mondhatnánk kiegészítik egymást. A jack a nagy mozgás igényével kizökkenti a tacsit a lustaságból és így nem tesped el, a jack energiája meg alkalom add tán nem a bútorokon vagy növényeken lesz lekötve hanem a tacskón. Igazi harmónia. :)
Eddig ilyenekről nem igazán esett szó. De ha több kutyát szeretnénk nem árt ilyen szempontokat is szemügyre venni, mert vannak fajták amik nehezen tagozódnak be egy falkába, és vannak amik könnyen.
Az én álom trióm amit majd egyszer megvalósítok a német juhász - erdélyi kopó - beagle. :)

A Dobermann

A dobermannt 150 évvel ezelőtt tenyésztette ki Friedrich Louis Dobermann. Láthatjuk, tenyésztőjük nevét viselik. 
Dobermann-úr adó szedő volt Németországban, és hát az adószedőszedőket alapból nem szeretjük. :D De ő ráadásul elég gyakran veszélyes környékeken kellett, hogy dolgozzon. És hát amellett, hogy nem szerették még sok pénz is volt nála. 
Így kiötölte, hogy kitenyészt egy kutyát ami majd megvédi, akár a puszta jelenlétével is elijeszti a rosszakarókat. 

Ezt úgy tudta megoldani, hogy ő volt a környék sintére is. :D
Tehát ha a dobermannról beszélünk akkor tényleg egy olyan fajtáról beszélünk aki kifejezetten az őrző-védő feladatokra szakosodott. Ezért előzheti meg az erre alkalmas kutyák egész sorát. Jobbnak tartják ebben a feladatban, egyébként szintén kimagasló teljesítményt nyújtó, német juhásznál és a rottweilertől is. 

Hamar elterjedt ez a fajta és gyorsan talált egyéb munkákat is például a rendőrségnél. 
A filmes világban is egy gonosz gazdag palinak tuti dobermannok őrzik a kertjét. :D 
Szinében lehet fekete, acélkék és világos barna. Fülüket és farkukat általában csonkolják. Eredetileg elég hosszú farokkal és lógó füllel születnek. Testfelépítése igen csak atletikus. Testzsír tömege nagyon alacsony, így elégszálkás. :D Ám emiatt nem nagyon bírja a hideget. 

Nagy mozgásigényű kutya amit bármilyen sportba be lehet vonni amibe kutyát be lehet vonni. :)
Egyáltalán nem való bárkinek. Ha nem következetes a gazda, nem ismeri a fajtajellegeket, akkor a kutya félénkké vagy agresszívvá válhat. Azaz, ismét ott vagyunk, hogy a kutya rossz hírét a felelőtlen gazda okozza. 
Első kutyásnak egyáltalán nem ajánlom. Viszont ha tudjuk mit akarunk, rendelkezünk tapasztalattal bátran belevághatunk. A dobermannok büszke fajták, nem szeretik a testi fenyítést, azzal csak megsértjük és elveszítjük bizalmát. Határozottnak ám nyugodtnak kell maradnunk. 
Ez a fajta nagyon gyorsan tanul. Nem okoz gondot az okítása. Ám a komolyabb dolgokat inkább "felnőtt" korukban kell elkezdeni tanítani. Szükségük van némi érettséghez hozzá, de addig is lesz dolgunk, mert a megfelelő szocializálást viszont minél hamarabb el kell kezdeni. 

Egy jól nevelt dobermann elvan a gyerekekkel, ám kicsi gyerekkel ne hagyjuk egyedül. Lehet nem akarja bántani, de játék közben is megeshet, hogy erejét és energiáját nem megfelelően használja. 
Egyébként remek kutyák. :)Ha valaki késznek érzi magát rá, és szeretne egyet, nem féltem attól, hogy nem talál. A dobermannok nem ritkák vidékünkön. Ám azt mindenképpen megjegyezném, hogy rengeteg betegségre hajlamosak, így jobb ha igazi tenyésztőtől vesszük, ahol figyelnek az ilyesmire, és jó vérvonala lesz. Akkor is érdemes ezt meglépni ha így drágább lesz.

Ausztál Kelpie a Vörös Kutya

A harmadik kutya amit választottam az egy elég ismeretlen fajta nem csak hazánkban hanem úgy az egész kontinensen. Pedig Ausztráliában olyan megbecsülés veszi körbe mint az előző Akitákat Japánban.
Ugyanis a hetvenes évek végén egy kóbor keplie egy bányász telepen tűnt fel. A telepen csupa idegenek voltak. Emberek messzi vidékekről és magányosak voltak, honvágyuk volt. Elmondások szerint a kutya, akit csak egyszerűen Vörös Kutyának neveztek el, segített nekik egy közösséggé kovácsolódni. Az országos legenda viszont nem ekkor indult el. Vörös Kutya ugyanis végül talált magának egy gazdát. Minden nagyon jól is ment, de a férfi egyszer nem jött haza. Autóbalesetben meghalt. Vörös Kutya először csak várta, majd azt megunta és elindult megkeresni. 4 évig járta az országot, átkelt a sivatagon, és Nyugat-Ausztráliából elért egészen Észak-Ausztráliáig. Négy év hosszú keresgélés után hazatért és utolsó éveiben volt gazdája menyasszonya gondoskodott róla. Mikor kimúlt, gazdája sírjánál leltek rá.

A történtről film is készült. Érdemes megnézni.
A kelpiek nem túl nagy testű kutyák. De irdatlan nagy a munkabírásuk. Sőt, megkövetelik a munkát, konkrétan munkamániások. Úgy hogy városi környezetbe egyáltalán nem valók. Még akkor sem ha kutyás sportot űzünk velük.
Szinük sokféle lehet, vörös, fekete, barna. Bőrük feszes, testalkatuk izmos.
Származását tekintve nyilvánvaló, hogy Ausztráliában tenyésztették ki őket. Vérvonalukban van skót juhász és dingó is.

A kelpie szó az ősi skót nyelven Vizi szellemet jelent. A fajtát egy Kelpie nevű szukáról kapta, aki megnyerte az első hivatalos Ausztrál terelő versenyt.
Hatalmas teherbírásuk és munkamániájuk mellett azonban nagyon könnyen taníthatók, imádják ha a gazdájuk kedvében járhatnak. Főleg ha azt valamilyen feladat elvégzésével tehetik.
Nagyon barátságos kutya. A család minden tagjával jól kijön. Más kutyákkal gond nélkül együtt tartható.


Házőrzésre nem igazán jó. Maximum jelző kutyának, annak teljesen megfelel.
A kelpie roppant barátságos, értelmes és könnyen tanítható kutya, ám csillapíthatatlan mozgásigénye és munkaszomja miatt nem való mindenkinek. Aki ilyen kutyát akar szakítson rá időt, vagy minimum legyen sportosak a mindennapjai.

Ahogy az lején írtam kelpieket nem igazán lehet találni az országban. Olvastam már, hogy olykor előfordulnak, de nem tudok egyetlen biztos tenyészetről sem, így az árukról sem.

Az Akita a Hűség élő szobra

A mai második kutya az akita, hosszabban akita inu. Ez a fajta Japánból eredeztethető.
Hazájában nagy becsben tartják ezt az állatot. Ha valaki beteg, vagy várandós, japánban nem virágot vagy hasonlót adnak ajándékba, hanem egy akita szobrot, ami az egészség és a szerencse jelképe.
Mi tagadás, tényleg egészséges fajta. 

Ám ennek a fajtának legendája tovább nőtt. A huszadik század első felében ugyanis élt egy Hachiko nevű akita aki gazdáját, egy egyetem tanárat minden nap kikísérte a vonat állomásra, és minden nap várta is ott mikor hazajött. A kutya gazdája azonban egy nap, munkahelyén elhunyt. Hacsi még 9 évig várt rá ott ahol azelőtt mindig. Még életében megkapta bronzszobrát és a fajta később japánban nemzeti kincsnek lett nyilvánítva. A történetről film is készült. Aki nem látta, sürgősen pótolja. 

Nagy testű kutyák. Ők is az északi azaz a spicc jellegű kutyák közzé tartoznak. Megengedett szinei vörös, szezám (sable), csíkos (brindl) és a fehér. Eredeti feladat körük vadászat volt. Nem is veszélytelen vadakra, vaddisznó, szarvas és medvék elejtésénél segédkezett.
Az akiták egyáltalán nem valók mindenkinek. Nagyon hamar és nagyon határozottan és változatos módszerekkel kell tanítani és szocializálni. Az őrzővédő feladatra külön tanítani egyesek szerint egyenesen nem ajánlott. :D 

Minden túlzást mellőz a jelleme. Szinte soha vagy ritkán látjuk pajkosan játszani, és ugyan így nagyon ritkán vagy soha nem látjuk acsarkodni. Higgadt és megfontolt jószág. Mintha egy szamuráj harcost látnánk kutya képében.
A család minden tagját megvédi akár az élete árán is, de igazán hallgatni és kötődni csak is egy emberhez fog, aki a gazdája, aki elkezdte kiskorában a nevelését. Így gyerekekkel sem játszik. Egy jól nevelt akita elvan a gyerekekkel, de nem ő lesz a kutya aki magától kezd el játszani, és körbeugrálja a kicsiket. Ők barátságosak és nem alázatosak, azt soha.

Ha más házi kedvencet is szeretnénk melléjük, akkor fordítsunk időt arra, hogy akitánk megszokja, és megtanuljon együtt élni.
Lakásban ez a fajta semmilyen körülmények között nem ajánlatos.
Mozgásigénye sem csekély.
Az akita inu tehát, kezdőknek semmilyen körülmények között nem ajánlott. Bár ma olyan információ is elém került hogy az USA-ban élő akiták fele utcára vagy menhelyre kerül, mert a gazdák nem voltak rá felkészülve. Nem lepne meg ha igaz lenne ez az infó.

Ha ilyen kutyát akarunk, fordítsunk rá időt a nevelésére és a mozgásigényének kielégítésére is. Utána viszont olyan hűséges társunk lesz, a szó szoros értelmében a barátunk, amit igazából emberektől szinte soha nem kapunk.
Szaporítók nyilván olcsóbban adják, de igazi akitákat, rendes vérvonallal tenyésztőtől tudunk szerezni. Az viszont nem olcsó mulatság. Alsó hangon 100 ezer forint.

A szamojéd

Mai első kutya amit bemutatok a szamojéd. Már régóta terveztem írni róluk. Szimpatikus kis kutyusok.

Származásukat tekintve a Szibériai Husky tőszomszédai. Sőt lakótársak. :D

Feladatuk is igazából ugyan az volt, csak a szamojédek az öltözködésben is nagy hasznot adtak. Nem kell megijedni nem ölték őket halomra a bundájukért. Nem volt rá szükség, hiszen egy vedlés alkalmával ezek a kutyák több kilónyi bundától szabadulnak meg és azt az őslakosok nem pazarolták el.

Bár a huskykkal közös őshazájuk van és feladatkörük is többé-kevésbé megegyezik a szamojédek nem olyan bolondos kalandorok mint a huskyk. Persze északi kutyák lévén ők is kissé önfejűek és tudnak nagyon makacskodni, de valamivel könnyebben kezelhetők és taníthatók. Azt is mondhatnám, hogy egy husky vagy malamut tartása előtt egy szamojéd remek tapasztalat szerzési lehetőség. :)
A szamojédek egyébként is elragadó figurák. A szájuk sarka felfelé ível így olyan mintha mindig mosolyognának. :) Szokták is mosolygó kutyának nevezni.

Régebben a tudatos tenyésztésük legelején, még voltak fekete és barna színűek is. Mára a fehér csak az igazán elfogadott, de előfordulnak világosbarna és krémszínűben is.
Kifejezetten jámbor jószágok remekül elvannak gyerekekkel is. Ám ebből adódóan házőrzést tőlük ne várjunk. Maximum jelző kutyának jók. Ám azt jellegzetesen teszik. Az ugatásuk gyakran átcsap fura dalolászásba és ez a mosolygós képükkel még inkább derűs jelenséggé teszi őket. :)

Mozgás igényük viszont nekik is van. Sőt szánhúzóként picit több is mint más fajtáknak. Ám ha ezt megoldjuk, és a rengeteg szőr nm zavar lakásban is tartható. Kutyás sportokat is érdemes velük űzni, akár hobbi szinten is.
Természetesen udvaron is tartható. :) Ám mint a huskyknál náluk is külön meg kell tanítani hogy nem feltétlen kell minden kiásni és minden növényt megrágni. :D

A huskynál nem említettem azt hogy nagyon meleg térségben nem ajánlott tartani, mert tudtommal az ő esetükben ez odafigyeléssel kiküszöbölhető. Ám a szamojédeknél ez picit fokozottabb. Nem mondom, hogy tilos tartani, de figyeljünk rájuk nyáron.
Minden esetre egy viszonylag könnyen tanítható jámbor családi eb. Vidám megjelenésével kifejezetten ajánlani tudom. :)

A mudi

Régóta szeretnék írni a mudiról. Kötelességemnek érzem, hiszen egy méltatlanul elhanyagolt fajtáról van szó. Persze nem lehet igazán haragudni senkire aki nem ismeri, mert a mudi a legfiatalabb magyar fajta. Csupán csak a 20. században ismerték el hivatalos fajtának, és a tenyésztése máig nyitott. Ez azt jelenti, hogy olyan kutyákat is bevonnak a tenyésztésbe amik eredetileg nem rendelkeznek törzskönyvvel, de küllemre minden tulajdonságot birtokol amit egy mudinak birtokolnia kell. Az ilyen tenyésztés azért lehetséges még, mert sok tanyáról, eldugott helyről kerülnek még elő mudik.

A mudiról sokáig azt hitték, hogy a pumi és puli keverékei, és bár tényleg rokonok, de más fajta jellegeik vannak. A harmincas években figyeltek fel arra, hogy az ország különböző pontjain hasonló kutyák dolgoznak a pásztoroknak. Ez után kezdődött a tenyésztésük. Majd a második világháború alatt, mint sok más magyar kutyafajta, csaknem kipusztult.

Egyébként ezt a fajtát máig sokan keverék kutyának hiszik. Nem lehet hibáztatni őket, mert mikor kialakult a fajta a pásztoroknál a haszon és a munkavégzés tökéletes végrehajtása volt a cél és nem a küllem.
Bár mostanra azért letisztultabb a megjelenésük, és idővel ez még inkább így lesz.
Rengeteg színben előfordul: fehér, fekete, fakó, hamvas, barna és cifra. Kétségkívül a cifra a legkülönlegesebb színváltozat. :)

Nagyon igénytelen fajta. A szőrzetével szinte semmit nem kell foglalkozni, még fürdetni is elég ritkán kell. Bár mozgékony fajta nem kell különösen sokat mozogni vele. Egy átlagos idejű séta is megteszi. Ezért akár lakásban is remekül tartható. Aki esetleg valamilyen kutyás sportban is megmérettetné magát és kutyáját annak is remek választás, mert nagyon tanulékony, mozgékony és félszemmel mindig a gazdáját figyeli.
Házőrzőnek, azaz jelzőkutyának sem utolsó, de nem olyan módon mint a puli. Gyerekek mellett is teljesen jól viselkedik. Sőt, azt kell mondanom, sokszor nem a kutyától kell félteni a gyereket hanem a gyerektől a kutyát.


Azt persze ne feledjük, hogy a mudi a tétlenséget nehezen viseli, és ha nem kap ingereket akkor borzasztó idegesítővé tud válni. De ez a hanyag gazda hibája.
Ezek a kutyák nagyon sokáig élnek, aktívak és hűségesek. Tulajdonságait nézve méltatlanul elhanyagolt. Árban kifejezetten elérhető.

A puli

Herman Ottó írta Halászat és pásztorélet című művében: "A puli működése bámulatos. Az eb csöndesen,mintegy unottan ül a juhász lábainál, egy szóra felpattan, ránéz a gazdájára s erre a szóra: Teeee erigy árra! - vágtatva indul abban az irányba, amerre a gazda fejével intve mutat; egyet-kettőt vakkant, mire a nyáj már kanyarodik; minden késlekedő juhnak nekiront, s ha nem szedi elég szaporán a lábát, vakkant, s meg is czibálja a bundáját". 
Herman Ottó remekül leírta a puli terelő módszerét. Azt persze nem tudom, hogy tisztában volt-e azzal a ténnyel, hogy ez a módszer különbözik más pásztorkutyák technikájától. Ugyanis más juhász kutyák vagy a tekintetüket használják, vagy meg meg csipdesik a nyáj tagjainak sarkát. A puli viszont csak vakkant. :)

Hogy honnan származik, azt pont annyira nem tudjuk biztosan minthogy mi magyarok honnan származunk eredetileg. Hiszen a Kr. e. 4. évezredből is ismerünk egy sumer szobrot ami egy olyan kutyát ábrázol ami meglehetősen pulis. Annyi biztos, hogy őseink már a pulival jöttek a Kárpátmedencébe, és más tájakon nem találunk ilyen kutyákat. 
Néha azt mondják a puli nem kutya, hanem puli. De ha magyar kutyát kell mondanunk rögtön a puli lesz az első. Lényegében ő a reklám arca a magyar kutyáknak. :)
Ez a kutya imád dolgozni. Így nem okoz gondot a tanítása. Sőt lesi a gazdája minden moccanását. Viszont tudni kell, hogy egy energikus kutyáról van szó, hatalmas érzelmi töltettel. Jól kijön a gyerekekkel, és jelzőkutyának sem utolsó. Minden szokatlan dolgot kommentál. :) 

Lakásban a különleges szőrzete miatt nem igazán tartható. Legalábbis annak aki nem szereti a kutya szagot, mert az erős nemezesedő bunda erős szagot vált ki. De a különleges raszta bunda nagy odafigyelést is igényel. A "tincseket" egyenként szét kell választani, és a beleragadt növényi dolgokat megtalálni és kiszedni is időigényes. A fürdetése viszont ugyan úgy zajlik mint más kutyáknál. 
Több színben is létezik, fekete, fehér, szürke és maszkos fakó.
Aki esetleg egy könnyen tanuló, vidám agility verseny kutyát szeretne az megtalálja számításait a pulinál. :) De családi kedvencnek is megfelel. 
Lassan de biztosan a nagyobb országokban is megtalálja a helyét ez a fajta. Több reklámfilmben is szerepelt már. Persze más nemzetek meglepődnek az élő pamut csomón, de mi tudjuk, ők a pulik. :)
https://www.youtube.com/watch?v=aqulEe8aTOU

A tacskó

A tacskó külleméről gondolom nem kell részletes leírás. Mindenki látott már. :) De, hogy miért ilyen rövid lábúak? Ez a feladatuk miatt van. Legalábbis amiatt a feladat miatt ami miatt kitenyésztették. Ez a kutya vadászkutya, és nem is akármilyen vadra vadászik. Borzra. A borz föld alatt él és meglehetősen agresszív állat. A tacskó tehát, mind amellett, hogy rövid lábai miatt közel van a szagokhoz, remekül ás és a föld alatt veszi fel a kesztyűt a borzok ellenében.

Viszont a jellemére is kihatott ez. nem mondanám, hogy kisgyerekes családokba ajánlanám, mert hajlamos odakapni.
Egyébként alacsony hosszúkás testük miatt a hot dog-os képeken gyakran ők szerepelnek. Hát ez azért is van, mert a hot dogot eredetileg tacskó virslinek nevezték, majd később rövidítették le a nevét. :D

A tacskókat jól lehet tanítani. Makacskodnak ugyan, de következetességgel ez leküzdhető.
Továbbá a tacskó a tökéletes lakásba való kutya. Kicsi lábai miatt nem igényel hatalmas sétákat, vagy nagy befutkározható tereket. Elég ha a közeli parkba megyünk vele, hogy azért egy kis inger érje. De ha rossz az idő akár az is megteszi ha a lakáson belül futunk vele pár kört. :D

A fajta tökéletes városi kutya lévén és egyedi megjelenése miatt nagyon népszerű. Nálunk is és nyugaton is.

Egyébként küllemben van ötféle változat. A rövid sima szőrű, a drót és a hosszú. Továbbá van törpe méretű (igen, még kisebb változat. :D ) és a stendert.
Igazából mindenkinek tudom ajánlani a tacskót. Főleg azoknak mondjuk akik olyan kutyát keresnek amivel nem kell hegyeket megmászni vagy óceánokat átúszni. :D

Arra viszont készüljünk fel, hogy ha egyáltalán nem foglalkozunk vele attól még lehet rossz és neveletlen. Egyébként hajlamos lehet mindent kiásni. Esetleg a kanapét vagy a szőnyeget is megpróbálhatja föltúrni. :D
Amint fentebb írtam, kisgyerek mellé nem igazán. Nem annyira türelmes fajta.

Az áráról nem találtam sok konkrétumot. A legmagasabb 20 ezer volt amit találtam, a legolcsóbb meg ingyen. xD Én valószínűleg inkább fizetőset választanék. Kitudja miért van ingyen az a szegény kölyök.
A tacskó sokáig él, van amelyik megéli a 15 éves kort.