A mai második kutya az akita, hosszabban akita inu. Ez a fajta Japánból eredeztethető.
Hazájában nagy becsben tartják ezt az állatot. Ha valaki beteg, vagy várandós, japánban nem virágot vagy hasonlót adnak ajándékba, hanem egy akita szobrot, ami az egészség és a szerencse jelképe.
Mi tagadás, tényleg egészséges fajta.
Ám ennek a fajtának legendája tovább nőtt. A huszadik század első felében ugyanis élt egy Hachiko nevű akita aki gazdáját, egy egyetem tanárat minden nap kikísérte a vonat állomásra, és minden nap várta is ott mikor hazajött. A kutya gazdája azonban egy nap, munkahelyén elhunyt. Hacsi még 9 évig várt rá ott ahol azelőtt mindig. Még életében megkapta bronzszobrát és a fajta később japánban nemzeti kincsnek lett nyilvánítva. A történetről film is készült. Aki nem látta, sürgősen pótolja.
Nagy testű kutyák. Ők is az északi azaz a spicc jellegű kutyák közzé tartoznak. Megengedett szinei vörös, szezám (sable), csíkos (brindl) és a fehér. Eredeti feladat körük vadászat volt. Nem is veszélytelen vadakra, vaddisznó, szarvas és medvék elejtésénél segédkezett.
Az akiták egyáltalán nem valók mindenkinek. Nagyon hamar és nagyon határozottan és változatos módszerekkel kell tanítani és szocializálni. Az őrzővédő feladatra külön tanítani egyesek szerint egyenesen nem ajánlott. :D
Minden túlzást mellőz a jelleme. Szinte soha vagy ritkán látjuk pajkosan játszani, és ugyan így nagyon ritkán vagy soha nem látjuk acsarkodni. Higgadt és megfontolt jószág. Mintha egy szamuráj harcost látnánk kutya képében.
A család minden tagját megvédi akár az élete árán is, de igazán hallgatni és kötődni csak is egy emberhez fog, aki a gazdája, aki elkezdte kiskorában a nevelését. Így gyerekekkel sem játszik. Egy jól nevelt akita elvan a gyerekekkel, de nem ő lesz a kutya aki magától kezd el játszani, és körbeugrálja a kicsiket. Ők barátságosak és nem alázatosak, azt soha.
Ha más házi kedvencet is szeretnénk melléjük, akkor fordítsunk időt arra, hogy akitánk megszokja, és megtanuljon együtt élni.
Lakásban ez a fajta semmilyen körülmények között nem ajánlatos.
Mozgásigénye sem csekély.
Az akita inu tehát, kezdőknek semmilyen körülmények között nem ajánlott. Bár ma olyan információ is elém került hogy az USA-ban élő akiták fele utcára vagy menhelyre kerül, mert a gazdák nem voltak rá felkészülve. Nem lepne meg ha igaz lenne ez az infó.
Ha ilyen kutyát akarunk, fordítsunk rá időt a nevelésére és a mozgásigényének kielégítésére is. Utána viszont olyan hűséges társunk lesz, a szó szoros értelmében a barátunk, amit igazából emberektől szinte soha nem kapunk.
Szaporítók nyilván olcsóbban adják, de igazi akitákat, rendes vérvonallal tenyésztőtől tudunk szerezni. Az viszont nem olcsó mulatság. Alsó hangon 100 ezer forint.
Hazájában nagy becsben tartják ezt az állatot. Ha valaki beteg, vagy várandós, japánban nem virágot vagy hasonlót adnak ajándékba, hanem egy akita szobrot, ami az egészség és a szerencse jelképe.
Mi tagadás, tényleg egészséges fajta.
Ám ennek a fajtának legendája tovább nőtt. A huszadik század első felében ugyanis élt egy Hachiko nevű akita aki gazdáját, egy egyetem tanárat minden nap kikísérte a vonat állomásra, és minden nap várta is ott mikor hazajött. A kutya gazdája azonban egy nap, munkahelyén elhunyt. Hacsi még 9 évig várt rá ott ahol azelőtt mindig. Még életében megkapta bronzszobrát és a fajta később japánban nemzeti kincsnek lett nyilvánítva. A történetről film is készült. Aki nem látta, sürgősen pótolja.
Nagy testű kutyák. Ők is az északi azaz a spicc jellegű kutyák közzé tartoznak. Megengedett szinei vörös, szezám (sable), csíkos (brindl) és a fehér. Eredeti feladat körük vadászat volt. Nem is veszélytelen vadakra, vaddisznó, szarvas és medvék elejtésénél segédkezett.
Az akiták egyáltalán nem valók mindenkinek. Nagyon hamar és nagyon határozottan és változatos módszerekkel kell tanítani és szocializálni. Az őrzővédő feladatra külön tanítani egyesek szerint egyenesen nem ajánlott. :D
Minden túlzást mellőz a jelleme. Szinte soha vagy ritkán látjuk pajkosan játszani, és ugyan így nagyon ritkán vagy soha nem látjuk acsarkodni. Higgadt és megfontolt jószág. Mintha egy szamuráj harcost látnánk kutya képében.
A család minden tagját megvédi akár az élete árán is, de igazán hallgatni és kötődni csak is egy emberhez fog, aki a gazdája, aki elkezdte kiskorában a nevelését. Így gyerekekkel sem játszik. Egy jól nevelt akita elvan a gyerekekkel, de nem ő lesz a kutya aki magától kezd el játszani, és körbeugrálja a kicsiket. Ők barátságosak és nem alázatosak, azt soha.
Ha más házi kedvencet is szeretnénk melléjük, akkor fordítsunk időt arra, hogy akitánk megszokja, és megtanuljon együtt élni.
Lakásban ez a fajta semmilyen körülmények között nem ajánlatos.
Mozgásigénye sem csekély.
Az akita inu tehát, kezdőknek semmilyen körülmények között nem ajánlott. Bár ma olyan információ is elém került hogy az USA-ban élő akiták fele utcára vagy menhelyre kerül, mert a gazdák nem voltak rá felkészülve. Nem lepne meg ha igaz lenne ez az infó.
Ha ilyen kutyát akarunk, fordítsunk rá időt a nevelésére és a mozgásigényének kielégítésére is. Utána viszont olyan hűséges társunk lesz, a szó szoros értelmében a barátunk, amit igazából emberektől szinte soha nem kapunk.
Szaporítók nyilván olcsóbban adják, de igazi akitákat, rendes vérvonallal tenyésztőtől tudunk szerezni. Az viszont nem olcsó mulatság. Alsó hangon 100 ezer forint.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése