A hétvégén otthon voltam és nem volt időm bejegyzést írni. De most pótolom, és amint ezt megosztottam már kezdek bele a következőbe. :)
A mostani kutya a leonberger vagy leonbergi. Ezt az óriást a nevéből is látjuk Loenbergben tenyésztették ki. A város lakói úgy gondolták jó ötlet lenne egy olyan kutyát kitenyészteni ami hasonlít a város címerében lévő oroszlánra. Nem tévedtek, mert remek kutyát hoztak össze, ami ma az egyik legrégebbi német kutyafajtának számít. :) Éljen a német precizitás. :)
Tehát a leonbergi városi kutyának mondható. Nem zavarják őket a város zajai. Meg sem hallja a sok autót, dudálást, a zsivajt és minden mást a városból. Ám ez egy hatalmas kutya, lakásban semmiképpen ne tartsuk.
Színe barnás, aranyszín. Az arcuk általában fekete.
Mancsukon úszó hártyák vannak, ennek köszönhetően mentőkutyaként lett hasznosítva, tehát vízpartokon teljesít szolgálatot. Méghozzá olyan jól, hogy Németországban és Olaszországban ez a fajta a leggyakoribb vízi mentő kutya.
Írtam, hogy a város zajai nem hozzák ki a sodrukból. Ezt most kiegészíteném. Egy jól nevelt egészséges leonbergit semmi nem hozzá ki a sodrából. Sétálás közben más kutyák provokálását meg sem hallja. (mert akármilyen nagy attól még néhány neveletlen eb ugathat, a kutyák érdekesmód darabra számolnak és nem méretre, ha van három kisebb kutya és egy gazda simán érezhetik azt, hogy lenyomnak egy rotit is hiszen többen vannak. :D ) A leonbergi viszont tudatában van méretének és nem érdekli a jelentéktelen csöppségek nyöszörgése. :D A gyerekekkel otthon meg végtelenül barátságos. Imádja őket, hagyja, hogy oroszlán szerű sörényét húzzák, hogy ölelgessék, mert ki ne akarna egy élő plüsmacit szorongatni, még azt is hagyja, hogy a kis gyerekek a hátára pattanjanak és lovagoljanak.
Egy szelíd óriás. Hatalmas méretüket és erejüket legtöbbször szeretetük kimutatására használják.
A felnőtt gazdáknak meg minden szavát lesi. Tanulékony, főleg azért mert imádja a családot ahova kerül és a kedvükben akar járni. Másrészt viszont nagyon érzékeny. Tényleg olyan mint egy szelíd sérülékeny lelkű művész gyerek 50 kilós testtel. Ha valami rosszat csinál elég egy hangos határozott parancs és már meg van rémülve, hogy a gazdi mérges. Ám ha tényleg sor kell, hogy kerüljön testi fenyítésre elég a grabancát egy picit megcsípni, megemelni. Több ennél nem kell. Igazából még az is megviseli szegény párát ha nem rá veszekednek hanem éppen egy hangosabb vita van otthon.
Persze a sok pozitív dolog csak akkor valósul meg, ha megfelelően szocializáltuk, ehhez meg sétáltatni kell és az alap dolgokra megtanítani.
A leonbergi ritkán válik agresszívvá. Ha nincs jól szocializálva vagy egyesek túl sok lelki sérülésnek teszik ki akkor lesz vagy nagyon félénk vagy agresszív.
Remek családi kutya, ők azok a fajták akik az egész családhoz kötődnek és nincs kifejezetten egy kiválasztott gazdájuk. Aki egy hatalmas szelíd óriást akarnak aki már a megjelenésével tiszteletet vagy félelmet okoz, ám a valóságban egy gyöngéd lelkű kutyust akarnak jó választás. Akár kezdő kutyásoknak is. Ám lakásba semmiképpen nem ajánlom. Nagy testű kutya, ami azért nem szunyókál annyit, és van mozgásigénye. Ami még szomorú a fajtával kapcsolatban, hogy szegényet nem élnek sokáig. Egy 8 éves leongergi már mondhatni öregnek számít.
A leonbergi nem olcsó kutya. Láttam már 50 ezerért, de ez ritka. általában azért az ára 100 ezer fölött van. Nem ritkán 200 ezer forint.
Nos akkor kezdek bele felé a következőbe. :)
A mostani kutya a leonberger vagy leonbergi. Ezt az óriást a nevéből is látjuk Loenbergben tenyésztették ki. A város lakói úgy gondolták jó ötlet lenne egy olyan kutyát kitenyészteni ami hasonlít a város címerében lévő oroszlánra. Nem tévedtek, mert remek kutyát hoztak össze, ami ma az egyik legrégebbi német kutyafajtának számít. :) Éljen a német precizitás. :)
Tehát a leonbergi városi kutyának mondható. Nem zavarják őket a város zajai. Meg sem hallja a sok autót, dudálást, a zsivajt és minden mást a városból. Ám ez egy hatalmas kutya, lakásban semmiképpen ne tartsuk.
Színe barnás, aranyszín. Az arcuk általában fekete.
Mancsukon úszó hártyák vannak, ennek köszönhetően mentőkutyaként lett hasznosítva, tehát vízpartokon teljesít szolgálatot. Méghozzá olyan jól, hogy Németországban és Olaszországban ez a fajta a leggyakoribb vízi mentő kutya.
Írtam, hogy a város zajai nem hozzák ki a sodrukból. Ezt most kiegészíteném. Egy jól nevelt egészséges leonbergit semmi nem hozzá ki a sodrából. Sétálás közben más kutyák provokálását meg sem hallja. (mert akármilyen nagy attól még néhány neveletlen eb ugathat, a kutyák érdekesmód darabra számolnak és nem méretre, ha van három kisebb kutya és egy gazda simán érezhetik azt, hogy lenyomnak egy rotit is hiszen többen vannak. :D ) A leonbergi viszont tudatában van méretének és nem érdekli a jelentéktelen csöppségek nyöszörgése. :D A gyerekekkel otthon meg végtelenül barátságos. Imádja őket, hagyja, hogy oroszlán szerű sörényét húzzák, hogy ölelgessék, mert ki ne akarna egy élő plüsmacit szorongatni, még azt is hagyja, hogy a kis gyerekek a hátára pattanjanak és lovagoljanak.
Egy szelíd óriás. Hatalmas méretüket és erejüket legtöbbször szeretetük kimutatására használják.
A felnőtt gazdáknak meg minden szavát lesi. Tanulékony, főleg azért mert imádja a családot ahova kerül és a kedvükben akar járni. Másrészt viszont nagyon érzékeny. Tényleg olyan mint egy szelíd sérülékeny lelkű művész gyerek 50 kilós testtel. Ha valami rosszat csinál elég egy hangos határozott parancs és már meg van rémülve, hogy a gazdi mérges. Ám ha tényleg sor kell, hogy kerüljön testi fenyítésre elég a grabancát egy picit megcsípni, megemelni. Több ennél nem kell. Igazából még az is megviseli szegény párát ha nem rá veszekednek hanem éppen egy hangosabb vita van otthon.
Persze a sok pozitív dolog csak akkor valósul meg, ha megfelelően szocializáltuk, ehhez meg sétáltatni kell és az alap dolgokra megtanítani.
A leonbergi ritkán válik agresszívvá. Ha nincs jól szocializálva vagy egyesek túl sok lelki sérülésnek teszik ki akkor lesz vagy nagyon félénk vagy agresszív.
Remek családi kutya, ők azok a fajták akik az egész családhoz kötődnek és nincs kifejezetten egy kiválasztott gazdájuk. Aki egy hatalmas szelíd óriást akarnak aki már a megjelenésével tiszteletet vagy félelmet okoz, ám a valóságban egy gyöngéd lelkű kutyust akarnak jó választás. Akár kezdő kutyásoknak is. Ám lakásba semmiképpen nem ajánlom. Nagy testű kutya, ami azért nem szunyókál annyit, és van mozgásigénye. Ami még szomorú a fajtával kapcsolatban, hogy szegényet nem élnek sokáig. Egy 8 éves leongergi már mondhatni öregnek számít.
A leonbergi nem olcsó kutya. Láttam már 50 ezerért, de ez ritka. általában azért az ára 100 ezer fölött van. Nem ritkán 200 ezer forint.
Nos akkor kezdek bele felé a következőbe. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése