Itt is van a következő fajta.
Most egy olyan kutyát fogok bemutatni akinek sorsa egybefonódik nemzetünk 20. századi tragédiáival és majdnem ki is halt.
Ez az erdélyi kopó.
Már az ősmagyarok is előszeretettel kopóztak a vadászatokon. Az általuk hozott kopók keveredtek a kelta kopókkal melynek eredménye a pannon kopó lett. Sajna a pannon kopó mára kihalt, utódai ma is köztünk járnak. Ők a magyar vizslák és az erdélyi kopók.
Míg a magyar vizslák sikere töretlen és nemrég már Amerikában is elkezdte hódítását, az erdélyi kopó mai napig a kihalás szélén van.
Az erdélyi kopó a 19. században nagyon elterjedt volt. Majd a 20. század elején elkezdődött a bejegyzési folyamat, de az első világháború ezt megszakította. Majd a két háború között ismét népszerű fajta lett. Ám 1947-ben egy román rendelet szerint mindet ki kellett volna irtani. Hivatalosan azért mert dúvadnak nyilvánították ami veszélyes. Ám én abból kiindulva, hogy ez egyáltalán nem igaz a fajtára mást sejtek. Még pedig azt, hogy ERDÉLYI kopó néven egy ŐSI MAGYAR kutya él, zavarta a lelkivilágukat és élő bizonyítéknak tekintették arra vonatkozóan, hogy Erdély magyar...
Majd csak a hatvanas években jöttek rá Magyarországon, hogy hiányzik ez a fajta a magyar vadászkutyák sorából és elkezdték felkutatni az esetleg még élő példányokat. Erdélyben sikerült ráakadni két példányra. Hiszen voltak olyan lelkes tenyésztők, kutyabarátok akik igyekeztek megmenteni kutyáikat. A két példányt Magyarországba vitték és elkezdődött a fajta újra élesztése. A romániai rendszerváltás után került elő még több a fajtából.
A fajta nagyon alkalmazkodó. Szinte mindenhol megállja a helyét. Magát a fajtát is a Kárpátmedence természeti és földrajzi viszonyai alakították olyanra amilyen most.
Létezik hosszú lábú és rövid lábú erdélyi kopó. A hosszú lábúak a nagytestű vadak vadászatánál volt bevetve és főleg erdős területeken. A rövid lábú bokros vagy sziklás területen és a kisebb testű vadakra használták, sziklás területen zergek vadászatánál volt bevetve.
Színük fekete és vöröses barna, azaz cserszínű. Megengedett kis mértékben a fehér szín, mellényként, mancson és farokvégen.
Jelenleg csak a hosszú lábúak vannak hivatalosan elfogadva. De mai napig vannak tenyésztők akik a rövid lábút tenyésztik és azért küzdenek, hogy az legyen a tizedik hivatalos magyar kutyafajta.
Az erdélyi kopó remek családi kutya. Egy megfelelően szocializált, és sokat sétáltatott eb minden gond nélkül remekül bánik a család minden tagjával. Sokat mozgó családnak ajánlom. Vagy olyan családba ahol legalább egy ember van aki sokat sportol.
Helyzetét az is nehezíti, hogy kevesen ismerik pedig ahogy írtam remek családi kutya. Keveset ugat, csak akkor ha szükséges. Szóval jelez ha idegen jön a házhoz és az neki gyanús. Majd meg is védi az udvart vagy családját. Nagyon bátor és önálló kutya. Sétáltatásakor ne engedjük el a pórázról. Ha rájön az ősi ösztön elkezd üldözni valamit. Tehát ha nem vagyunk teljesen biztosak abban, hogy tökéletesen kiképeztük kutyánkat és minden helyzetben hallgat ránk, akkor csak pórázzal.
Viszont megint kiemelem, ezt a fajtát sétáltatni kell különben feszült lesz esetleg ideges.
Szóval, nagyon-nagyon ajánlom olyan embernek aki szeret futni, sportolni, jól elvan ilyen gazdival akár lakásban tényleg csak nagyon sportos ember mellett, de igazából olyannak ajánlom aki tapasztalt gazdi. Persze ha elhivatottak vagyunk és kitartóak akár kezdők is
Remélem sokaknak felkeltettem az érdeklődését a fajta iránt. Én személy szerint kötelességünknek érzem megmenteni őket. Ők részei a történelmünknek.
Most egy olyan kutyát fogok bemutatni akinek sorsa egybefonódik nemzetünk 20. századi tragédiáival és majdnem ki is halt.
Ez az erdélyi kopó.
Már az ősmagyarok is előszeretettel kopóztak a vadászatokon. Az általuk hozott kopók keveredtek a kelta kopókkal melynek eredménye a pannon kopó lett. Sajna a pannon kopó mára kihalt, utódai ma is köztünk járnak. Ők a magyar vizslák és az erdélyi kopók.
Míg a magyar vizslák sikere töretlen és nemrég már Amerikában is elkezdte hódítását, az erdélyi kopó mai napig a kihalás szélén van.
Az erdélyi kopó a 19. században nagyon elterjedt volt. Majd a 20. század elején elkezdődött a bejegyzési folyamat, de az első világháború ezt megszakította. Majd a két háború között ismét népszerű fajta lett. Ám 1947-ben egy román rendelet szerint mindet ki kellett volna irtani. Hivatalosan azért mert dúvadnak nyilvánították ami veszélyes. Ám én abból kiindulva, hogy ez egyáltalán nem igaz a fajtára mást sejtek. Még pedig azt, hogy ERDÉLYI kopó néven egy ŐSI MAGYAR kutya él, zavarta a lelkivilágukat és élő bizonyítéknak tekintették arra vonatkozóan, hogy Erdély magyar...
Majd csak a hatvanas években jöttek rá Magyarországon, hogy hiányzik ez a fajta a magyar vadászkutyák sorából és elkezdték felkutatni az esetleg még élő példányokat. Erdélyben sikerült ráakadni két példányra. Hiszen voltak olyan lelkes tenyésztők, kutyabarátok akik igyekeztek megmenteni kutyáikat. A két példányt Magyarországba vitték és elkezdődött a fajta újra élesztése. A romániai rendszerváltás után került elő még több a fajtából.
A fajta nagyon alkalmazkodó. Szinte mindenhol megállja a helyét. Magát a fajtát is a Kárpátmedence természeti és földrajzi viszonyai alakították olyanra amilyen most.
Létezik hosszú lábú és rövid lábú erdélyi kopó. A hosszú lábúak a nagytestű vadak vadászatánál volt bevetve és főleg erdős területeken. A rövid lábú bokros vagy sziklás területen és a kisebb testű vadakra használták, sziklás területen zergek vadászatánál volt bevetve.
Színük fekete és vöröses barna, azaz cserszínű. Megengedett kis mértékben a fehér szín, mellényként, mancson és farokvégen.
Jelenleg csak a hosszú lábúak vannak hivatalosan elfogadva. De mai napig vannak tenyésztők akik a rövid lábút tenyésztik és azért küzdenek, hogy az legyen a tizedik hivatalos magyar kutyafajta.
Az erdélyi kopó remek családi kutya. Egy megfelelően szocializált, és sokat sétáltatott eb minden gond nélkül remekül bánik a család minden tagjával. Sokat mozgó családnak ajánlom. Vagy olyan családba ahol legalább egy ember van aki sokat sportol.
Helyzetét az is nehezíti, hogy kevesen ismerik pedig ahogy írtam remek családi kutya. Keveset ugat, csak akkor ha szükséges. Szóval jelez ha idegen jön a házhoz és az neki gyanús. Majd meg is védi az udvart vagy családját. Nagyon bátor és önálló kutya. Sétáltatásakor ne engedjük el a pórázról. Ha rájön az ősi ösztön elkezd üldözni valamit. Tehát ha nem vagyunk teljesen biztosak abban, hogy tökéletesen kiképeztük kutyánkat és minden helyzetben hallgat ránk, akkor csak pórázzal.
Viszont megint kiemelem, ezt a fajtát sétáltatni kell különben feszült lesz esetleg ideges.
Szóval, nagyon-nagyon ajánlom olyan embernek aki szeret futni, sportolni, jól elvan ilyen gazdival akár lakásban tényleg csak nagyon sportos ember mellett, de igazából olyannak ajánlom aki tapasztalt gazdi. Persze ha elhivatottak vagyunk és kitartóak akár kezdők is
Remélem sokaknak felkeltettem az érdeklődését a fajta iránt. Én személy szerint kötelességünknek érzem megmenteni őket. Ők részei a történelmünknek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése