Amerikai staffordshire terrier

Facebookon kértek infót erről a fajtáról. Ennek eleget is téve most a staffordshire lesz a téma.

Első probléma ezzel a kutyával az az, hogy könnyen össze lehet keverni az amerikai pitbullal. A két kutya rokonságban áll, és küllemre sok esetben nagyon hasonlóak. A dolgot az is nehezíti, hogy sok helyen, azaz államban a pitbull tiltott kutya volt vagy most is az. Így sok pitbull kölyköt a gazdáik staffordshirként adják el. Most egy közösségi oldalról idézek egy kommentelótől aki egy ötletes hasonlattal különböztette meg a két fajtát:  "pitbull egy Lada Niva, ami elmegy bármilyen terepen, a stafford meg egy elegáns BMW X5, ami még hasonlít a terepjárókra, de ritkán fordul elő, hogy a gazdája sárba vinné."

A pitbulloknál gyakoriak a külsőségek sokszínűsége. Vannak alacsonyak, magasabbak, vaskosak és vékonyabbak. A lényeg náluk a hasznosság, hogy megfeleljenek a célnak. A staffordshire kitenyésztésénél, legalábbis amikor amerikába került, az volt a cél, hogy egy egységes fajtát hozzanak létre a külsőségek szempontjából is.

A staffok angliából származnak. Ott abban a feladatkörben mozogtak mint a régebben bemutatott angol bulldog. A történetük egészen addig azonos, hogy betiltották a kutya-bika vidalt angliában. Ezután a történetük tövábra is közös, ám van egy nagy különbbség. A kutyavidalokban a bulldognak a széles alacsony testalkata volt a lényeg, viszont a staffok ebbe nem estek bele és még is kicsit lassúak voltak, így nem voltak valami eredményesek. Ezért keresztezték őket ekkortájt terrier fajtákkál, hogy megszerezhesség a terriek fürgeségét és leleményét. Így lett végül a staff is a vidalok sztárja. 

Később amerikába vitték, ahol a nagyobb kikötő városokban persze megmaradt az a faladat kör neki, ami nem túl barátságos. Viszont máshol munkakutyaként keztek velük bánni, ami mégjobban előhozta a terrier vonásokat. Itt lett igazán staffordshire a staffordshire, ekkot már kibontakozhatott a terrierektől örökölt leleményesség és család barát jelleme, mindamellett, hogy remek munka kutya és őrzővédő lett.
A pittbull csak később alakult ki és ők jellemben különböznek is. Egy pittbull mellett például nem nagyon lehet tartani más fajta állatokat és bár a staffokra is oda kell figyelni, a pitbullokba kétszer annyi energiát kell 

belefektetni, hogy ne legyenek olyan agresszívak.

A staffordshire szocializációjánál arra kell az egyik legnagyobb hangsújt fektetni, hogy más kutyákkal ne legyen annyira fölényeskedők. Szeretik állandóan bizonyítani, hogy ők a falkavezérek. Tehát már egész fiatalon ki kell vinnünk más kutyák közzé, meg kell nekik tanítanunk, hogy nem kell mindig agresszívan neki esni más kutyáknak. Egyébként ezek a kanoknál a legjellemzőbbek.
A családdal odaadó és barátságos. Nincs vele semmilyen különösebb probléma ha törődünk vele.
Kezdő kutyásoknak nem ajánlanám. A sétáltatást szerintem nagyon is igényel, főleg a szocializációja miatt. Bár otthon a sok kóboreb miatt biztosan izgalmas lehet vele egy sétálás. :D

Az árát én 30 és 70 ezer között láttam. Azt hiszem annél a fajtánál sokkal inkább igaz, hogy szerencsésebb a drágábbat választani, mert ugye könnyen összekeverhető a pitbullokkal,  és az is megeshet, hogy becsapnak és egy pitbull keveréket adnak nekünk.
Otthon én még nem láttam Staffokat, pitbullt már igen.

Labrador Retriever

A labrador retrievert választottam, hogy most bemutassam. Ez a fajta sok hasonlóságot mutat a golden retrieverekkel. Nem csoda, a nevükből is látjuk, hogy rokonok. A feladatkörük is hasonló. Az aportírozás, bár először a labradort egy igen csak fúrcsa feladatra tenyésztették ki. Egész pontosan arra, hogy halászok segítségére legyen. Először én sem tudtam elképzelni, hogy ezt hogyan is csinálta, ezért utána kellett olvasnom. A fő feladata valami olyasmi volt, hogy a hálóból kipotyogó halakat gyorsan összekapkodta és a gazdájának vitte. Érdekes.

A fajta három színben fordulhat elő. Sőt igazából négy, de a negyediket nem nagyon szeretik elfogadni. Ez a négy szín sorban ez: fekete, világos sárga, barna, ezüst. Küllemre hasonlítanak a gondenekre, de azért van egy egyszerű módja amivel meg tudjuk különböztetni és ez a szőrük. A labradoroknak rövidebb és tömöttebb szőrük van.

Viszont azzal a képességgel, amit úgy nevezünk hogy puha száj, nem csak a golden hanem a labrador is bír. Továbbá a farkuk elég erőteljes. Ezt úgy értem, hogy az úszásnál azt használják kormánylapátként, akár egy vidra. Így ha lakásban tartjuk, akkor egy boldog labrador farok csóválás közben letakarítja a dohányzó asztalt. :D
A labradoroknak kell a mozgás. Sok sétálást igényel és akkor a legboldogabb ha úszhat is egy kicsit. Viszont ők az a fajta akik kivárják a sorukat. Hétköznap ha nem sétáltatjuk őket, de hétvégén kapnak egy szép nagy kárpótlást, egy nagy túra kereteiben, akkor nem hőbörögnek. Ha viszont nem, akkor az elhanyagolt unatkozó kutya az elhanyagolt unatkozó kutya és ezzel számolnunk kell.


A gyerekekkel jól kijön. Elviselik a fül, farok, mancs huzigálását stb. Házőrzőnek viszont nem túl jó, hiszen arra tenyésztették őket, hogy álkapcsukat ne szorításra és egyéb agresszívabb feladat végzésére használják, hanem dolgok "leszállítására" sértetlenül. Viszont nagyon sok más munkára alkalmassá váltak. Ők az egyik leggyakoribb fajta akik remekül beváltak a kereső mentő kutyák és a vakvezető kutyák között.
Tehát hétköznap elfoglalt, ám szabadidejükben szívesen mozgó embereknek ajánlom. Akár sok gyerekes családba is.

Ami még fontos, hogy nem kell sokat vesződni a tanítással. A legtöbb labrador könnyen tanítható.

Egy gyors áttekintés után az áráról annyit tudok mondani, hogy 25 és 100 ezer forint között elég sokféle árban kaphatók. :)