Nos a legtöbben azt akarták, hogy Beregszász kóbor kutyáiról írjak.
Előre megjegyzem, nem vagyok a városi tanács tagja, csak annyit tudhatok mint a legtöbb ember annyival megspékelve, hogy egy picit többet tudok a kutyákról magukról.
Így a saját véleményem és rálátásom tudom leírni.
A kóbor kutyák problémája talán nehezebb mint mondjuk a Vérkéé. De a forrása a dolognak majdnem ugyan az. Az ember. A probléma azért lehet nehezebb, mert az emberek hozzáállását kéne megváltoztatni, a kutyatartási kultúrájukat.
A kutyák nem maguktól választják ezt az életstílust. Hiszen mi szelídítettük meg őket még réges-régen. Tehát emberek vették maguk mellé, hogy társként szolgáljanak és az évezredek alatt az lett a természetes nekik, hogy emberek között élnek és minket szolgálnak odaadóan és hűségesen.
Az első kóbor ebek több okból is utcára kerülhettek.
Szerintem a legritkábbik ilyen ok, ám egyik legveszélyesebb az az mikor egy gazda nem jól bánik kutyájával. Esetleg láncon tartja, vagy bezárva azt egész életében. Még rosszabb ha verve van az eb. A kutyában felgyűlik az agresszió, és minden alkalmat megragad ahhoz, hogy elszökjön. Ezek a kutyák félnek az embertől, és egy ilyen kutya ha csak azt érzi, hogy sarokbaszorítják, nem is kell hogy így legyen elég ha ő ezt hiszi, rögtön támadó lesz.
Erre nagyon egyszerű megoldás lenne. Egyszerűen aki nem képes, vagy nem hajlandó normálisan tartani egy kutyát, az NE VEGYEN KUTYÁT!!!
Majd a másik gyakori eset az mikor a született kiskutyákat kirakják az utcára. Szerencsés eset ha ezeket befogadják egyesek. Ám legtöbb esetben ezek a kiskutyák kint elpusztulnak vagy az utcán nőnek fel.
Ha venné a fáradságot a gazda akkor a gyerekeit kiküldeni, hogy ingyen adják el a kutyákat. Sokkal hamarabb megszabadulna tőlük, és jobb helyre is kerülnének.
Erre viszont akár a hivatalos szervek is adhatnának segítséget. Ha lenne egy menhely, ahova több kiskutya is elfér, oda lehetne vinni őket és aki kutyát akar szintén oda mehet és vehetne. Persze ez a megoldás még sok nyugati országban sem működik teljesen jól. Így még mindig marad az ingyen osztogatós, dobozos dolog.
A többi kóbor eb eleve az utcán születik.
Majd a gond ott fokozódik, hogy minél több van az utcán, annál több születik és így tovább. A kutyák között időközben felütheti a fejét a veszettség és egyéb betegségek.
Mikor szidjuk őket, nem gondoljuk át, hogy ez a helyzet nekik sem jó. Az élet idejük sokkal rövidebb mint azoknak akiknek van gazdája. Nincsenek oltva, tizedeli őket a betegség, és minél többen vannak annál kevesebb élelem jut rájuk. Emiatt válnak ismét csak veszélyesebbé.
Ezt mi idéztük elő. A megoldás keresése is a mi dolgunk.
Ami viszont nagyon sok embernek nem fog tetszeni.
A városnak nincs elég pénze, egy nagyobb menhelyre. Hallottam olyat, hogy maximum 20 és olyat hogy akár 200 kutyát tudnak befogadni. Egyik szám a kevésnél is kevesebb, de a 200 sem kielégítő. Mindezt úgy, hogy ebből pénzt nem látna a város. A probléma viszont jelen van.
Már nem egy eset történt, hogy a kutyák megtámadtak valakit. Egyre több a betegség és egyre kevesebb élelem jut nekik. Nem mondom, hogy elkezdenek vadászni ránk, attól nagyon messze vagyunk. De mindenképpen idegesebbé teszi ez őket.
Emellett a kutyáknak van területvédő ösztöne. Én úgy látom nappal maximum egymásközt harcolnak a területekért, de este az embereket is bőszen el akarják kergetni saját zónájukból. Ez ismét veszélyes.
Továbbá ugye a veszettség kérdése, ami ugye egy nagyon veszélyes dolog és mindenki tisztában van vele.
Majd ott van az is, hogy egyesek nem merik megsétáltatni a kutyájukat a hemzsegő kóbor kutyák miatt. Ez érthető, ha valaki tapasztalatlan ilyen ügyben, vagy a kutyája még kicsi, vagy alapból egy kis termetű kutya, joggal fél.
Visszatérve a menhelyre. Említettem, hogy kevés hely van. Ide csak azokat tehetik akiknek van esélye gazdát találni. Akik aranyosak, nem vadak, barátságosak.
Kóbor kutya viszont sokkal sokkal több van. Azok akik nem kerülnek be ebbe az elit csapatba azokkal nem tud mást tenni a város vezetése mint hogy kiiktatja. Azon már vitatkozhatunk hogy hogyan tegye. Méreggel, golyóval vagy egyébbel. A vége ugyan az. Ki lesznek végezve és valljuk be, nem tehetnek mást.
Az persze elítélendő, hogy sokat szenvedjenek is, hiszen nem ők akartak utcára kerülni.
A legnagyobb feladat és gond ott fog kezdődni, hogy az emberek tegyenek ezek után azért, hogy ne kerüljön többet ennyi kutya az utcára. Saját magunk miatt, gyerekeink miatt, kutyáink miatt akiket otthon tartunk, és azoknak az ebeknek az emléke miatt akiket miattunk kell kivégezni.
A város véghez vihetne egy programot, ahol a gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt megtanítják, hogy hogyan kell bánni a kutyákkal, hogy többet ilyen ne forduljon elő.
Előre megjegyzem, nem vagyok a városi tanács tagja, csak annyit tudhatok mint a legtöbb ember annyival megspékelve, hogy egy picit többet tudok a kutyákról magukról.
Így a saját véleményem és rálátásom tudom leírni.
A kóbor kutyák problémája talán nehezebb mint mondjuk a Vérkéé. De a forrása a dolognak majdnem ugyan az. Az ember. A probléma azért lehet nehezebb, mert az emberek hozzáállását kéne megváltoztatni, a kutyatartási kultúrájukat.
A kutyák nem maguktól választják ezt az életstílust. Hiszen mi szelídítettük meg őket még réges-régen. Tehát emberek vették maguk mellé, hogy társként szolgáljanak és az évezredek alatt az lett a természetes nekik, hogy emberek között élnek és minket szolgálnak odaadóan és hűségesen.
Az első kóbor ebek több okból is utcára kerülhettek.
Szerintem a legritkábbik ilyen ok, ám egyik legveszélyesebb az az mikor egy gazda nem jól bánik kutyájával. Esetleg láncon tartja, vagy bezárva azt egész életében. Még rosszabb ha verve van az eb. A kutyában felgyűlik az agresszió, és minden alkalmat megragad ahhoz, hogy elszökjön. Ezek a kutyák félnek az embertől, és egy ilyen kutya ha csak azt érzi, hogy sarokbaszorítják, nem is kell hogy így legyen elég ha ő ezt hiszi, rögtön támadó lesz.
Erre nagyon egyszerű megoldás lenne. Egyszerűen aki nem képes, vagy nem hajlandó normálisan tartani egy kutyát, az NE VEGYEN KUTYÁT!!!
Majd a másik gyakori eset az mikor a született kiskutyákat kirakják az utcára. Szerencsés eset ha ezeket befogadják egyesek. Ám legtöbb esetben ezek a kiskutyák kint elpusztulnak vagy az utcán nőnek fel.
Ha venné a fáradságot a gazda akkor a gyerekeit kiküldeni, hogy ingyen adják el a kutyákat. Sokkal hamarabb megszabadulna tőlük, és jobb helyre is kerülnének.
Erre viszont akár a hivatalos szervek is adhatnának segítséget. Ha lenne egy menhely, ahova több kiskutya is elfér, oda lehetne vinni őket és aki kutyát akar szintén oda mehet és vehetne. Persze ez a megoldás még sok nyugati országban sem működik teljesen jól. Így még mindig marad az ingyen osztogatós, dobozos dolog.
A többi kóbor eb eleve az utcán születik.
Majd a gond ott fokozódik, hogy minél több van az utcán, annál több születik és így tovább. A kutyák között időközben felütheti a fejét a veszettség és egyéb betegségek.
Mikor szidjuk őket, nem gondoljuk át, hogy ez a helyzet nekik sem jó. Az élet idejük sokkal rövidebb mint azoknak akiknek van gazdája. Nincsenek oltva, tizedeli őket a betegség, és minél többen vannak annál kevesebb élelem jut rájuk. Emiatt válnak ismét csak veszélyesebbé.
Ezt mi idéztük elő. A megoldás keresése is a mi dolgunk.
Ami viszont nagyon sok embernek nem fog tetszeni.
A városnak nincs elég pénze, egy nagyobb menhelyre. Hallottam olyat, hogy maximum 20 és olyat hogy akár 200 kutyát tudnak befogadni. Egyik szám a kevésnél is kevesebb, de a 200 sem kielégítő. Mindezt úgy, hogy ebből pénzt nem látna a város. A probléma viszont jelen van.
Már nem egy eset történt, hogy a kutyák megtámadtak valakit. Egyre több a betegség és egyre kevesebb élelem jut nekik. Nem mondom, hogy elkezdenek vadászni ránk, attól nagyon messze vagyunk. De mindenképpen idegesebbé teszi ez őket.
Emellett a kutyáknak van területvédő ösztöne. Én úgy látom nappal maximum egymásközt harcolnak a területekért, de este az embereket is bőszen el akarják kergetni saját zónájukból. Ez ismét veszélyes.
Továbbá ugye a veszettség kérdése, ami ugye egy nagyon veszélyes dolog és mindenki tisztában van vele.
Majd ott van az is, hogy egyesek nem merik megsétáltatni a kutyájukat a hemzsegő kóbor kutyák miatt. Ez érthető, ha valaki tapasztalatlan ilyen ügyben, vagy a kutyája még kicsi, vagy alapból egy kis termetű kutya, joggal fél.
Visszatérve a menhelyre. Említettem, hogy kevés hely van. Ide csak azokat tehetik akiknek van esélye gazdát találni. Akik aranyosak, nem vadak, barátságosak.
Kóbor kutya viszont sokkal sokkal több van. Azok akik nem kerülnek be ebbe az elit csapatba azokkal nem tud mást tenni a város vezetése mint hogy kiiktatja. Azon már vitatkozhatunk hogy hogyan tegye. Méreggel, golyóval vagy egyébbel. A vége ugyan az. Ki lesznek végezve és valljuk be, nem tehetnek mást.
Az persze elítélendő, hogy sokat szenvedjenek is, hiszen nem ők akartak utcára kerülni.
A legnagyobb feladat és gond ott fog kezdődni, hogy az emberek tegyenek ezek után azért, hogy ne kerüljön többet ennyi kutya az utcára. Saját magunk miatt, gyerekeink miatt, kutyáink miatt akiket otthon tartunk, és azoknak az ebeknek az emléke miatt akiket miattunk kell kivégezni.
A város véghez vihetne egy programot, ahol a gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt megtanítják, hogy hogyan kell bánni a kutyákkal, hogy többet ilyen ne forduljon elő.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése