A finn spitz eredete már a nevéből kiderül. A húszadik
században veszélybekerült a fajta, mert egyáltalán nem figyeltek rá. Majd a
finn kormány rendeletére létrehoztak egy standardot és ezzel egységesítették a
fajtát.
Máig Finnország legkedveltebb kutyája.
Máig Finnország legkedveltebb kutyája.
A finn spitz vadászkutya, ugató madarász kutya. Skandináviában máig az egyik legkedveltebb vadászkutya.
Nagy fokú önállóságra tenyésztették így kifejezetten önálló,
nehéz az idomítása. Ezt kárpótolja a játékossága. Órákig el van egy egyszerű
labdával vagy ronggyal.
Nem éppen házőrző típus, jelzőkutyának érzésem szerin meg
azért nem a legmegfelelőbb, mert gyakran akkor is ugat mikor elképzelésünk
sincs mi oka lehet rá. Így megszokjuk, és mikor tényleg valami baj miatt ugat
olyan lehet mint a fiú aki farkast kiállt esete.
A családtagokkal jól kijön, a gyerekekkel is jól
elszórakozik, a hatalmaskodás távol áll tőle. Szóval nagyon kedves, barátságos,
de független jellem. Az agresszív viselkedés nagyon távol áll tőle
Más állatokhoz már kiskorában hozzá kell szoktatni, mert ha
nem tesszük vadászösztöne később győzedelmeskedni fog.
Lakásban nem feltétlenül tartanám, de ez már gazdától függ.
Nagy mozgásigénye van amit persze le lehet vezetni és így városban is jól
meglehet, de ha nem alakítunk ki vele egy erős kötődést hajlamos lehet elszökni
a kaland kedvéért. Viszont aki az udvaron tartaná és szereti a kertjét is, meg
a virágokat, az jó ha tudja, ez a kutya imád ásni.
Tisztításával nem sokat kell foglalkozni mivel ő maga is
imád tiszta lenni és majdhogynem ugyan annyit tisztálkodik mint egy macska. A
szőrének meg egyáltalán nincs meg az a jellegzetes kutya szaga.
Viszont amikor vedlik akkor elég erőteljesen történik. Ha
lakásban tartjuk, akkor ez bizony gond lehet.
Szívóssága miatt ha beteg akkor sokszor eléggé későn vesszük
észre ezt rajta.
Kezdő kutyásoknak nem ajánlom, lakásba sem, de ez már a
gazda döntése. Tapasztalt kutyásnak aki családos ember talán az egyik
legjobb választás mondjuk a gyerekek mellé játszótársnak.
