Egy olyan mondattal indítok amibe a fajta utáni olvasgatás közben bukkantam: A ragadozók lusták.
Szóval, ragadozó vagyok. :D Mennyivel menőbb ezt mondani, mint azt, hogy lusta vagyok. :D
No de a mostani sztárunk a magyar agár. Már a honfoglaló magyarok is ismerhettek olyan fajtát ami elsősorban a látására és gyorsaságára épített a vadászatok terén. Az agarak ugyanis, nem a szaglásukkal hanem a látásukkal tájékozódnak elsősorban a terepen.
Magyarországon nagyon sokáig nagy hagyományai voltak az agarazásnak. Ahogy a régmúltban egész Európában is. Hunyadi Mátyás kifejezetten szenvedélyesen rajongott az ilyesfajta vadászatokért. A török hódoltság idején sem szűnt meg az agarak sikere, hiszen a közel keleten is ismerik az agarakat, pl.: afgán agár. Sőt, ebben az időben a magyar agár vérvonalába sok keleti jellegű fajta is bekerült.
Előrehaladva a korban nem más mint Széchenyi István is sokat segített a fajtán. Ám mint minden aranykor ez is véget ért. Az 1840-es években már nem volt olyan divatos az agarazás, a kutyákat inkább vetették be versenyeken, amiken az angol agár gyorsabbnak bizonyult. Ekkor a két fajtát olykor keresztezték is.
Majd a szabadságharc utáni időszakban az agarazás ismét kezdett elterjedni, mert ehhez a vadászathoz nem volt szükség fegyverre így fegyverviselési engedélyt sem kellett kérni.
A mezőgazdaság területeinek növekedésével viszont egy idő után nem nagyon maradt hely az agarazásra.
A neten talált források szerint az utolsó hivatalos lovas agarászatot hazánkban 1943-ban, míg az utolsó agaras nyulászatot 1944-ban tartották.
Ezek után nem nagyon volt szem előtt a fajta. A népnek nagyobb gondja is volt mint hogy agár versenyeket rendezzenek, a vadászatokra meg nem maradt hely.
Mostanra persze már magunk mögött hagytunk sok mindent, és az agarak is előkerültek. :)
A magyar agár rövidtávon nem mindig képes felvenni a versenyt az angol agárral. Ám hosszútávon ez már máshogy van. Az angol agár egy rövid sprinter aki nehéz terepen nem túl hatékony. Míg a magyar agár sokkal kitartóbb, és a nehéz terepet is jól tűri. Termetében is robusztusabb.
Jellemében is más a magyar agár. Míg az angol rokona ember központú, addig a magyar agár az erdélyi kopóhoz hasonlóan vadászatok közben gyakran hozott önálló döntéseket, így nem lesz olyan kezesbárány.
A magyar agár mindemellett a keleti kutyáktól örökölte az úgymond igénytelenséget. Nem igényel különös bánásmódot, nincsenek extra "kívánságai".
Vékonynak tűnhetnek, ám ne felejtsük el, vannak hosszú szőrű kutyák is, akik mondjuk egy fürdés után elég gizdának hatnak. :D
Az agarunk vadászkutya, de neten azt állítják jó házőrzésre is. Lakásban is tartható, mert ha éppen nincs semmi amit üldözhetnek akkor át szunyókálják az egész napot. :)
Kissé távolságtartó, érdemes hamar nekivágni a szocializációnak.
Szóval, ragadozó vagyok. :D Mennyivel menőbb ezt mondani, mint azt, hogy lusta vagyok. :D
No de a mostani sztárunk a magyar agár. Már a honfoglaló magyarok is ismerhettek olyan fajtát ami elsősorban a látására és gyorsaságára épített a vadászatok terén. Az agarak ugyanis, nem a szaglásukkal hanem a látásukkal tájékozódnak elsősorban a terepen.
Magyarországon nagyon sokáig nagy hagyományai voltak az agarazásnak. Ahogy a régmúltban egész Európában is. Hunyadi Mátyás kifejezetten szenvedélyesen rajongott az ilyesfajta vadászatokért. A török hódoltság idején sem szűnt meg az agarak sikere, hiszen a közel keleten is ismerik az agarakat, pl.: afgán agár. Sőt, ebben az időben a magyar agár vérvonalába sok keleti jellegű fajta is bekerült.
Előrehaladva a korban nem más mint Széchenyi István is sokat segített a fajtán. Ám mint minden aranykor ez is véget ért. Az 1840-es években már nem volt olyan divatos az agarazás, a kutyákat inkább vetették be versenyeken, amiken az angol agár gyorsabbnak bizonyult. Ekkor a két fajtát olykor keresztezték is.Majd a szabadságharc utáni időszakban az agarazás ismét kezdett elterjedni, mert ehhez a vadászathoz nem volt szükség fegyverre így fegyverviselési engedélyt sem kellett kérni.
A mezőgazdaság területeinek növekedésével viszont egy idő után nem nagyon maradt hely az agarazásra.
A neten talált források szerint az utolsó hivatalos lovas agarászatot hazánkban 1943-ban, míg az utolsó agaras nyulászatot 1944-ban tartották.
Ezek után nem nagyon volt szem előtt a fajta. A népnek nagyobb gondja is volt mint hogy agár versenyeket rendezzenek, a vadászatokra meg nem maradt hely.
Mostanra persze már magunk mögött hagytunk sok mindent, és az agarak is előkerültek. :)
A magyar agár rövidtávon nem mindig képes felvenni a versenyt az angol agárral. Ám hosszútávon ez már máshogy van. Az angol agár egy rövid sprinter aki nehéz terepen nem túl hatékony. Míg a magyar agár sokkal kitartóbb, és a nehéz terepet is jól tűri. Termetében is robusztusabb.
Jellemében is más a magyar agár. Míg az angol rokona ember központú, addig a magyar agár az erdélyi kopóhoz hasonlóan vadászatok közben gyakran hozott önálló döntéseket, így nem lesz olyan kezesbárány.
A magyar agár mindemellett a keleti kutyáktól örökölte az úgymond igénytelenséget. Nem igényel különös bánásmódot, nincsenek extra "kívánságai".
Vékonynak tűnhetnek, ám ne felejtsük el, vannak hosszú szőrű kutyák is, akik mondjuk egy fürdés után elég gizdának hatnak. :D
Az agarunk vadászkutya, de neten azt állítják jó házőrzésre is. Lakásban is tartható, mert ha éppen nincs semmi amit üldözhetnek akkor át szunyókálják az egész napot. :)
Kissé távolságtartó, érdemes hamar nekivágni a szocializációnak.
