Egy régi barát Tas

Néha szóba kerül milyen jó hatással van egy kutya egy gyerekre. És néha egyesekben az a kérdés is felmerülhet mikor szerettem meg a kutyákat ennyire.
Sajnos képem nincs arról a kutyáról. Igen, volt egy kutya aki elhintette az egészet bennem. Eredetileg nem az én kutyám volt. Édesapám társa volt. Én már öregkorában ismertem meg, de rengeteg legendát ismerek róla.
Ám ha nem is lennének azok a történetek, a puszta emlékeimben is olyan kutyaként él aki túlmutat sok fajtársán. Nem láttam még nála fegyelmezettebb, jól neveltebb ebet.
Édesapám minden hova velejárt és fenséges megjelenése miatt, fegyelmezettsége miatt, és persze a különféle trükkök miatt amit tudott mindig akadtak csodálói. Az utcán, a strandon mindenhol.
Egyik kedvencük a "kalap" trükk volt. Ha apám kimondta, hogy kalap, a kutya felpattant és lekapta a közelben lévő sapkáját vagy kalapját. :D
Ezt a kutyát Tasnak nevezték. Tas nem engedte senkinek, hogy simogassák. Legalábbis senkinek akit nem ismert vagy fogadott bizalmába. Viszont soha nem bántott senkit. Pedig történt egyszer, hogy egy kisebbségi asszony nagy szerencséjére (igazából szerencsétlenségére) nyitva találta a kapuajtót. Remek lehetőséget vélt felfedezni, ám Tas másként gondolta. Nem sok időbe telt, a kutya beszorította az udvar egyik sarkába és ott tartotta reggelig. Nem ért hozzá, csak ha megmozdult a nő már vicsorgott, csak ott tartotta mozdulatlanul, hogy reggel ott találják.
Volt Tasnak azonban egy társa is, Buksi. Sajna valamiért nem tudom a fajtáját, talán keverék volt. Egy fehér szőrpamacs volt az a kutya tele élettel és vidámsággal. :) A jin és a jang.
Buksi a strandon mindig végig rohant mindenen, felpiszkált más kutyákat, és mikor azoknak elegük lett villám gyorsan szaladt Tas mögé és kandikált ki a háta mögül. :) Tas persze sosem hagyta, hogy bántsák.
Ezzel a párossal biztos jól lehetett lányokkal ismerkedni. :) Családunk tagjait sokszor hívják különböző indián neveken. És mindig másabbak kicsit. Hallottam már nagyapámról aki taxizot például, hogy úgy nevezték Taxis Laci, vagy az Öreg Fodor, biztos volt édesapámról is sok, de amit megjegyeztem az a Kutyás Gyuszi. Pont azért mert senkinek nem volt olyan társa mint Tas.
Kis gyerek voltam mikor ismerhettem és a trükköket sem láttam már, de sosem felejtem el. Sem Tast, sem Buksit. Biztos hamarabb is találkoztam vele, de a legelső emlékem az róla, hogy magasabb mint én. :D De nem féltem, nem árasztott magából ilyen impulzust, csak ha ő akarta.
Nagyon öregen halt meg, úgy hogy a város aljanépe többször megmérgezte. Ha jól emlékszem utána már Buksi sem volt ugyan olyan vidám. Sajnos már ő sincs köztünk. 

Sétáltatás

Minden fajtánál említem a mozgásigény mértékét, ezzel együtt sokat emlegetve a sétáltatás fontosságát. Mert bizony mai napig vannak olyanok akik nem tesznek eleget ennek a nagyon fontos tényezőnek. De eddig még nem írtam a mikéntjéről, és hatásairól. 

Sok kutya neveletlensége abból adódik, hogy nincs levezetve az energiája. Nem érik ingerek, nem történik vele semmi, egyszerűen unatkozik. Egy kutyának nem mondhatjuk, hogy üljön le könyvet olvasni, vagy netezni...

Ezen nem változtat az sem, ha az udvaron él, akkor sem ha nagy az az udvar. Azt is ismeri majd egy idő után, ismerni fogja a szagokat tereptárgyakat stb. Nem nyújt majd újdonságot. 

Nagyobb városokban léteznek kutyafuttatók. Amik nem rosszak, de önmagukban nem elegendők. Ezek általában egy zárt térben vannak, és mindig ugyan azokkal találkozik. Persze meg van a hasznuk és jó dolog, de önmagukban nem elegendők. 

A legigazibb megoldás a parkok. Persze ez nagyvárosokra értendő elsősorban. Vidéken, egy faluban esetleg nálunk Beregszászban a település melletti erdők-mezők talán még jobbak is mint a parkok. Sőt, biztosan. :)

De miért is fontos a szabad ég alatt zöld övezetbe vinni kutyánkat? Mert ott változatos a terep, és gyakrabban kerül szembe új arcokkal. Ráadásul a kutyák egy másik kutyára reagálhatnak támadólag, vagy menekülhetnek elkerülnek vagy megadják magukat. Egy tág, bekerítetlen helyen nagyobb eséllyel választják az elkerülést vagy a megadást. 

A városi kutyák mozgásideje sokszor igen kicsi. Van amelyiknek nem jut egy óra sem. Ez a gazdától függ, hogy mennyi ideje van, ezért is írom le minden fajtánál a mozgásigényt, ha nem tudunk egy nagy mozgásigényű kutyát kiszolgálni ezzel akkor ne tartsunk olyat. Ez elég egyszerű.

De ha van mondjuk ráfordítható 1-2 óránk, akkor sem mindegy hogyan történik ez. Azt már tisztáztuk hol érdemes. Ám végig legyen pórázon? Nem. Azaz nem feltétlen. Nyilván olyan kutyát ne engedjünk el a pórázról aki felett nincs teljes kontrollunk és az sem mindegy hol. Ha lehet zsúfolt helyen, forgalmas utcán se tegyük. Bár bevallom Beregszászban én ezt megszegem, de rám a kutyám ilyen helyzetben is hallgat, ha nem tenné nem vezetném így. Plusz nálam a póráz nélküli vezetésnek is két fajtája van. Van mikor nélküle is a lábamnál kell jöjjön, csak engem figyelve, és van mikor kiérünk a városból szabadon mozoghat. Ami szintén nagyon fontos.

 A kutyák egyik alap viselkedés formája a kutató és felderítő viselkedés.  Ennek során a bóklászásuk, gyalogolásuk sebessége eleve 1-2 km/h-val nagyobb, mint az emberé; útközben megállnak, szaglásznak, oldalirányba térnek ki, előreszaladnak, jelölnek, hemperegnek, kvázi mozgásuk nem egyezik meg az ember lehetőleg folyamatosan egy tempóban történő és egy irányba tartó sétamozgásával, melynek során a legkisebb energiafogyasztással igyekszik megtenni két hely között a legrövidebb utat. Városban erre remek lehetőséget nyújtanak a parkok. A futtatókban erre viszont nyilván nincs lehetőség. 

Egy tökéletes sétáltatás úgy történik, hogy van egy része amikor fegyelmezetten pórázon mellettünk jön a kutya és van egy része amikor szabadon lehet. 

Hogy a kutyánk, hogyan viselkedik, milyen a közérzete stb, az rajtunk, gazdáikon múlik. A sétáltatás elengedhetetlen ha kutyákról van szó. Nagy mértékben befolyásolja a jellemüket. Az unalom veszélyes lehet: kimozgatatlansághoz, levezetetlen fizikai és pszichikai energiákhoz vezethet, ami agressziót, depressziót, kényszercselekvést eredményezhet náluk.

A mopsz

Hát a mopszok igen csak fura szerzetek a kutyák világában. De kifejezetten pozitív kis szőrmókok. :)
Ezek a kis bohócok Kínából származnak és ők az egyik legősibb ismert fajta. Már jóval a kereszténység megszületése előtt léteztek. Bár leírások és képek alapján akkoriban még jóval nagyobbak voltak.
Feladatuk ugyan az volt mint ma. Szórakoztatni az embert, és ez jól is megy nekik. :)

Megjelenése eltéveszthetetlen, kicsi test, nyomott ráncos pofa, kidülledő szemek. A kínaiak úgy gondolják/gondolták, hogy a homlokán lévő ráncok a kínai írásjelben azt jelenti herceg.
Ám az egyedi megjelenésnek ára van. Nagy melegben nehezen kapnak levegőt így nyáron oda kell rájuk figyelni. Plusz mikor alszanak horkolnak. Ami viszont engem is meglepett ha nagyon megszorítják a nyakát kiugorhat a szemük. o.O    igen... húúúhh... xD

Szóval aki mopszot akar nehogy szorosra húzza a nyakörvet, mert nem lesz jó vége. :D
A mopszok életük első két évében hiperaktívak, nem árt hamar elkezdeni a nevelésüket. De amúgy nem nehéz tanítani őket. Kifejezetten nem jól viseli ha azt érzi, hogy haragszik rá a gazdája, ráadásul imád enni így a jutalom falatkákkal csodálatos mód lehet motiválni. :D Azért vigyázzunk ezzel, könnyen elhíznak.
Nagyon alkalmazkodó fajta aki sokféle életstílushoz hozzá tud szokni. Sétáltatásban is elég neki az átlagos mennyiség vagy akár az annál kicsit kevesebb.

Nagyon keveset ugat, az egész családdal jól kijön, és más háziállatokkal is nagyon jól kijön. Igazából ők tényleg nagyon kis kedves lények.
A ráncait néha ki kell tisztítani, mert ritkán jut be a levegő, ahogy a tömött kis füleit is érdemes tisztítani, mert zártak és ezért begyulladhatnak. A körmeit is röviden kell tartani.
Aki szukát akar és esetleg kicsiket majd tőle, az jó ha tudja születésükkor elég gyakran kell császármetszést végezni.
A mopsz igazából bárkinek jó, igazi kis bohóc aki remekül kijön mindenkivel, könnyen tanítható kutyus.
Elég népszerű kutyák, aki ilyet szeretne biztos talál. :)