Dán/német dog

Hosszas keresgélés után, és olvasgatás után, már a múltban rá kellett jönnöm, a dán és néme dog, gyakorlatilag ugyan az. Ha igény van rá, a későbbiekben keresgélek tovább, hogy miért is van ez így.
De be kell valljak valamit. Eleinte csak kötelességből raktam be ezt a fajtát a szavazásba, mert még is csak a legmagasabb fajtáról van szó, néha-néha ott kell lennie. Ám egy idő után, ahogy olvasgattam, egyre szimpatikusabb lett. Nem azt állítom, hogy lesz egyszer egy dogom, de megszerettem a fajtát. Így örülök is, hogy megszavaztátok.

Ahogy említettem a német vagy dán dog a legmagasabb kutyafajta. Ezzel együtt ákár hiszitek ákár nem, a legnagyobb öleb is. A dog nincs tisztában méretével és imád ölbebújni. :)
Eredeti feladata a házőrzés, amit tisztességgel el is végez. Ha egy illetéktelen ember behatol a birtokunkra és ott van egy dog, nos bejutni még bejuthat, de kijutni már nem igen fog. 

Viszont ne rémüljünk meg, ez a fajta egy lágyszívű óriás. Imádja a gyerekeket, és csak azért ajánlanám nagyobb gyerekeknek mert ahogy írtam gyakran nincs tisztában méretével és játék közben minden rosszindulat nélkül a kisebbeket fellökheti.
Ennek megfelelően a tanítását is hamar el kell kezdeni, mert hamar nőnek, és egy 80-90 kilós kutyát nem egyszerű nevelni. Ám a nehézségek tényleg csak a méretéből adódnak, mivel imádja a gazdáját, és nem is szükséges a kemény szavak vagy hangsúly használata, ha jól van nevelve, egy barátságos kérés elegendő. 

Sőt, az az igazság, hogy míg a fizikai fájdalmat olyan jól tűri, hogy gyakran sokáig észre sem vesszük, hogy baj van, a lelki sérelmek nagyon meglátszanak rajta. Például készüljünk fel arra, ha dogot akarunk, hogy a gyerek nevelés is nem várt akadályokba ütközhet általuk, mert a családon belül mindig megvédik a gyengébet. Ők igazi nemes lovagok, akik oltalmazzák az elesetteket és gyengébbeket. Tehát, mikor gyermekünket leszidjuk valami oknál fogva, készüljünk fel, hogy a majd 80-90 kilós kutyánk azonnal a segítségére siet. :D
A leghíresebb dog Scoobi doo, aki szintén méretes, de egy lágyszívű eb. Bár a valóságban bátorságért nem kell a szomszédbe menniük. Abban viszont nem téved a mese, hogy a dog elég sokat tud enni. Erre készüljünk fel pénztárcával, és egészségügyileg sem árt óvatosnak lenni. Gyakori a felfúvódás náluk. Ha közvetlenül evés után, nagy megterhelésnek vannak kitéve akkor a gyomruk könnyen csavarodik, és ez nagyon veszélyes lehet. 

Sajnos ezek a kedves óriások amúgy sem élnek sokáig. Átlagosan 7 évet élnek meg.

Mérete ellenére, bátran ajánlanám kezdő kutyásoknak is, családi ebnek meg kifijezetten ajánlom, de nem kisgyerekek mellé, mert nagy méretével és szeretetével elsöprő lehet, és sajnos rövid ideig él, és egy ilyen kedves barát elvesztése nem a legpozitívabb egy kicsi gyereknek. 

Finn spitz

A finn spitz eredete már a nevéből kiderül. A húszadik században veszélybekerült a fajta, mert egyáltalán nem figyeltek rá. Majd a finn kormány rendeletére létrehoztak egy standardot és ezzel egységesítették a fajtát.
Máig Finnország legkedveltebb kutyája.

A finn spitz vadászkutya, ugató madarász kutya. Skandináviában máig az egyik legkedveltebb vadászkutya.

Nagy fokú önállóságra tenyésztették így kifejezetten önálló, nehéz az idomítása. Ezt kárpótolja a játékossága. Órákig el van egy egyszerű labdával vagy ronggyal.

Nem éppen házőrző típus, jelzőkutyának érzésem szerin meg azért nem a legmegfelelőbb, mert gyakran akkor is ugat mikor elképzelésünk sincs mi oka lehet rá. Így megszokjuk, és mikor tényleg valami baj miatt ugat olyan lehet mint a fiú aki farkast kiállt esete.

A családtagokkal jól kijön, a gyerekekkel is jól elszórakozik, a hatalmaskodás távol áll tőle. Szóval nagyon kedves, barátságos, de független jellem. Az agresszív viselkedés nagyon távol áll tőle

Más állatokhoz már kiskorában hozzá kell szoktatni, mert ha nem tesszük vadászösztöne később győzedelmeskedni fog.

Lakásban nem feltétlenül tartanám, de ez már gazdától függ. Nagy mozgásigénye van amit persze le lehet vezetni és így városban is jól meglehet, de ha nem alakítunk ki vele egy erős kötődést hajlamos lehet elszökni a kaland kedvéért. Viszont aki az udvaron tartaná és szereti a kertjét is, meg a virágokat, az jó ha tudja, ez a kutya imád ásni.

Tisztításával nem sokat kell foglalkozni mivel ő maga is imád tiszta lenni és majdhogynem ugyan annyit tisztálkodik mint egy macska. A szőrének meg egyáltalán nincs meg az a jellegzetes kutya szaga.

Viszont amikor vedlik akkor elég erőteljesen történik. Ha lakásban tartjuk, akkor ez bizony gond lehet.

Szívóssága miatt ha beteg akkor sokszor eléggé későn vesszük észre ezt rajta.

Kezdő kutyásoknak nem ajánlom, lakásba sem, de ez már a gazda döntése. Tapasztalt kutyásnak aki családos ember talán az egyik legjobb választás mondjuk a gyerekek mellé játszótársnak. 

Corgie

A fajta Walesből számazik. Eredetileg két corgie fajta van, de jellemben aligha különböznek, inkább csak küllemben. Ez a két fajta a pembroke welsh corgi és a cardigane welsh corgi. Most inkább a pembroke welsh corgie-ról lesz szó, mert az a legismertebb a kettőből. Az angol királynőnek például 16 példánya van.

A fajtát egyesek szerint Hollandiából vitték Walesbe, ahol marhák és pónik terelésére alkalmazták. Így a fajta bár picit megtévesztő a külleme miatt, de kifejezetten szívósak.
Ha farokkal születnek akkor általában csonkolják.
Nagyon mozgékonyak és igénylik azt, hogy feladatot kapjanak. Ha nem törődünk velük, és azt várjuk tőlük, hogy a lakásban csak heverjenek, hamar a fejünre nőnek. Ilyenkor megpróbálják lefoglalni magukat, és előfordul hogy a vendégek bokájába kapnak, mint annak idején a marhákkal tették, vagy a gyerekeket szeretnék terelgetni. Újabban az is előfordul, hogy a gazda ha tüsszentett vagy köhögött meg akarják regulázni a rendetlenkedőt.
Ebből kifojólag egyértelmű lehet, hogy a lakásban való tartásuk nem éppen ajánlott. Ezt tetézi, hogy a dupla rétegű szőrük erősen vedlik. Persze ez megoldható, heti egy keféléssel.
A corgie tanulékony, akkor jönnek csak elő a rossz tulajdonságai, ha hagyjuk unatkozni, ha munkára bírjuk, vagy trükköket tanítunk neki, akkor kifejezetten engedelmes játéknak fogja fel. Vagy csak sztahanohisták nem tudom. :D
Azok a példányok, amiknek a szőrzete hosszabb az elvárnál azok nem tenyészthetők tovább és kiállításon sem szerepelhetnek.
Egészséges fajta, vannak persze különböző betegségek amik előfordulnak, de nem jellemző. Átlagosan 10-12 évig is élhetnek. Viszont vigyázni kell, mert hajlamosak az elhízásra, úgy hogy csak óvatosan a falatkákkal. :D
Családi kutyának teljesen megfelel, de kis gyerekek mellé nem igazán passzolnak.
Ha nem olyan kutyára vagyunk aki folyamatosan pörög, és igényli az újabb és újabb feladatot akkor nem nekünk való a corgie. Ha viszont ez passzol az életvitelünkhöz akkor kifejezetten jól járunk, lesz egy jópoha, megtévesztően szívós társunk aki feldobja a napunkat. :)

Svájci Fehér Juhászkutya

Mikor a német juhászról írtam még a kezdet kezdetén, talán említettem, hogy Amerikában próbálkoznak a fehér szín tenyésztésével.
Nos azóta sok víz lefolyt a Dunán, és kiderült számomra, hogy ezekből a fehér német juhászokból lett a svájci fehér juhászkutya.
Olykor fehér színnel születő német juhászokat kezdték külön tenyészteni. Kezdetben amerikai-kanadai juhászkutyának nevezték, de hivatalosan valamiért svájci lett. :D Emigráltak az Alpokba. :D
Ennek megfelelően rengeteg mindent örököltek a német juhászoktól. Ugyan úgy remek munka kutyák és remek házőrzők. Leginkább vakvezetésben és lavinakutya ként váltak be.

























Igazából majdnem minden tulajdonsága német juhászos, és bár régen írtam róluk, nem szeretném ismételni magam. Megpróbálom csak azokat a tulajdonságaikat leírnia mi csak rájuk igaz. Bár ezzel lehet a szokásosnál rövidebb leszek.

A svájci fehér roppant játékos kutya. Képes órákon keresztül is futkosni egy labda vagy egyéb elhajítható tárgy után.
A csapott hát kevésbé jellemző náluk, így ritkább a lábfájás.
Tanításuk és képzésük alatt az is feltűnhet, hogy érzékenyebb lelkivilágok van mint a német juhászoknak, így gyengédebb módszerekkel kell élni velük. Talán az az érzékenység az ami miatt olyan játékos és válik be családi kutyaként, gyerekek mellett.
Viszont ez nem azt jelenti, hogy nem lehet megtanítani szinte bármire. Az ügyesség versenyeken egyre gyakoribbak, és mindig jól szerepelnek.
Más állatokkal remekül kijönnek.

Az egyik nagy előnyük, hogy nyáron a fehér szín miatt nem hevülnek túl, kisebb eséllyel kapnak hőgutát.
Ha igazán egyszerűen akarnám elmondani milyenek is ők ezt mondanám: A német juhász a kutyavilág tagadhatatlan sztárja, polihisztora, aki majdnem mindenből ott van a dobogón, a svájci juhászkutya, a kis tesó meg ugyan az csak művész lélekkel. :D

Shiba Inu

Mostani alanyunk a shiba inu Japánból származik és meglehetősen hasonlít az akitára csak kisebb.
Ők az internet sztárjai a rókaképükkel.  A shiba inu nevének jelentése bozót kutya. A fajtát vadászatokra használták, kisebb vadakra mint például madarak, nyulak.
Egyike azon legősibb fajtáknak amik fennmaradtak, és egyben a legkisebb spic fajta.

Az akitához hasonlóan meglehetősen öntörvényű fajta, ami miatt kicsit nehéz idomítani. Azonban sokkal játékosabb az akitánál.
Míg az akita egygazdás komoly eb, addig a shiba inu szintén egy valakihez jobban kötődik, sokkal játékosabb még másokkal is elszórakozik. Viszont igazán kis gyerekek mellé nem éppen az ideális kedvenc.

Igencsak kényes kutyák, már már mint a macskák. Gyakran ők is leállnak tisztogatni magukat. Ebből az is ered, hogy nagyon könnyű szobatisztaságra is nevelni őket.
A mozgásigényük elég nagy, hiába az apró termet.
Bár jól el van egyedül, igényli a társaságot, és jól kijön más állatokkal is. Az viszont igaz hogy a szukáknál előfordul az agresszív viselkedés.

A szőrzete por taszító, és egyébként is ezek a kutyák sokat foglalkoznak maguktól is a tisztaságukkal így nem kell túl gyakran tisztítani. A szőrzetét sem kell gyakran ápolni.
A második világháború idején majdnem kihalt a fajta az élelmiszer hiány miatt. Mára már nem fenyegeti őket ez a veszély.
A Shiba Inu egyáltalán nem való olyannak akinek még nem volt kutyája. Nagyon makacs és önálló. Ha nincs tapasztalatunk akkor felforgatja az életünket, főleg ha lakásba visszük.
Ritkán ugat, de az úgynevezett shiba sikoly néha meglephet minket. Ezzel fejezi ki ha valami nem tetszik neki, vagy a rég nem látott gazdájának örül.

A betegségek általában elkerülik ezt a fajtát, de azért előfordulnak ízületi vagy szem problémák. Egyébként a 10-12 évet is megélik.
A shiba inuk hogy egészségesek legyenek testileg és szellemileg és megéljék ezt a kutyáknál szép kort, elengedhetetlen a rendszeres mozgás. Úgy hogy tapasztalt és sokat mozgó gazdának javasolt.

A magyar agár

Egy olyan mondattal indítok amibe a fajta utáni olvasgatás közben bukkantam: A ragadozók lusták.
Szóval, ragadozó vagyok. :D Mennyivel menőbb ezt mondani, mint azt, hogy lusta vagyok. :D
No de a mostani sztárunk a magyar agár. Már a honfoglaló magyarok is ismerhettek olyan fajtát ami elsősorban a látására és gyorsaságára épített a vadászatok terén. Az agarak ugyanis, nem a szaglásukkal hanem a látásukkal tájékozódnak elsősorban a terepen.

Magyarországon nagyon sokáig nagy hagyományai voltak az agarazásnak. Ahogy a régmúltban egész Európában is. Hunyadi Mátyás kifejezetten szenvedélyesen rajongott az ilyesfajta vadászatokért. A török hódoltság idején sem szűnt meg az agarak sikere, hiszen a közel keleten is ismerik az agarakat, pl.: afgán agár. Sőt, ebben az időben a magyar agár vérvonalába sok keleti jellegű fajta is bekerült.
Előrehaladva a korban nem más mint Széchenyi István is sokat segített a fajtán. Ám mint minden aranykor ez is véget ért. Az 1840-es években már nem volt olyan divatos az agarazás, a kutyákat inkább vetették be versenyeken, amiken az angol agár gyorsabbnak bizonyult. Ekkor a két fajtát olykor keresztezték is.

Majd a szabadságharc utáni időszakban az agarazás ismét kezdett elterjedni, mert ehhez a vadászathoz nem volt szükség fegyverre így fegyverviselési engedélyt sem kellett kérni.
A mezőgazdaság területeinek növekedésével viszont egy idő után nem nagyon maradt hely az agarazásra.
A neten talált források szerint az utolsó hivatalos lovas agarászatot hazánkban 1943-ban, míg az utolsó agaras nyulászatot 1944-ban tartották.
Ezek után nem nagyon volt szem előtt a fajta. A népnek nagyobb gondja is volt mint hogy agár versenyeket rendezzenek, a vadászatokra meg nem maradt hely.
Mostanra persze már magunk mögött hagytunk sok mindent, és az agarak is előkerültek. :)

A magyar agár rövidtávon nem mindig képes felvenni a versenyt az angol agárral. Ám hosszútávon ez már máshogy van. Az angol agár egy rövid sprinter aki nehéz terepen nem túl hatékony. Míg a magyar agár sokkal kitartóbb, és a nehéz terepet is jól tűri. Termetében is robusztusabb.
Jellemében is más a magyar agár. Míg az angol rokona ember központú, addig a magyar agár az erdélyi kopóhoz hasonlóan vadászatok közben gyakran hozott önálló döntéseket, így nem lesz olyan kezesbárány.

A magyar agár mindemellett a keleti kutyáktól örökölte az úgymond igénytelenséget. Nem igényel különös bánásmódot, nincsenek extra "kívánságai".
Vékonynak tűnhetnek, ám ne felejtsük el, vannak hosszú szőrű kutyák is, akik mondjuk egy fürdés után elég gizdának hatnak. :D
Az agarunk vadászkutya, de neten azt állítják jó házőrzésre is. Lakásban is tartható, mert ha éppen nincs semmi amit üldözhetnek akkor át szunyókálják az egész napot. :)
Kissé távolságtartó, érdemes hamar nekivágni a szocializációnak.

Egy régi barát Tas

Néha szóba kerül milyen jó hatással van egy kutya egy gyerekre. És néha egyesekben az a kérdés is felmerülhet mikor szerettem meg a kutyákat ennyire.
Sajnos képem nincs arról a kutyáról. Igen, volt egy kutya aki elhintette az egészet bennem. Eredetileg nem az én kutyám volt. Édesapám társa volt. Én már öregkorában ismertem meg, de rengeteg legendát ismerek róla.
Ám ha nem is lennének azok a történetek, a puszta emlékeimben is olyan kutyaként él aki túlmutat sok fajtársán. Nem láttam még nála fegyelmezettebb, jól neveltebb ebet.
Édesapám minden hova velejárt és fenséges megjelenése miatt, fegyelmezettsége miatt, és persze a különféle trükkök miatt amit tudott mindig akadtak csodálói. Az utcán, a strandon mindenhol.
Egyik kedvencük a "kalap" trükk volt. Ha apám kimondta, hogy kalap, a kutya felpattant és lekapta a közelben lévő sapkáját vagy kalapját. :D
Ezt a kutyát Tasnak nevezték. Tas nem engedte senkinek, hogy simogassák. Legalábbis senkinek akit nem ismert vagy fogadott bizalmába. Viszont soha nem bántott senkit. Pedig történt egyszer, hogy egy kisebbségi asszony nagy szerencséjére (igazából szerencsétlenségére) nyitva találta a kapuajtót. Remek lehetőséget vélt felfedezni, ám Tas másként gondolta. Nem sok időbe telt, a kutya beszorította az udvar egyik sarkába és ott tartotta reggelig. Nem ért hozzá, csak ha megmozdult a nő már vicsorgott, csak ott tartotta mozdulatlanul, hogy reggel ott találják.
Volt Tasnak azonban egy társa is, Buksi. Sajna valamiért nem tudom a fajtáját, talán keverék volt. Egy fehér szőrpamacs volt az a kutya tele élettel és vidámsággal. :) A jin és a jang.
Buksi a strandon mindig végig rohant mindenen, felpiszkált más kutyákat, és mikor azoknak elegük lett villám gyorsan szaladt Tas mögé és kandikált ki a háta mögül. :) Tas persze sosem hagyta, hogy bántsák.
Ezzel a párossal biztos jól lehetett lányokkal ismerkedni. :) Családunk tagjait sokszor hívják különböző indián neveken. És mindig másabbak kicsit. Hallottam már nagyapámról aki taxizot például, hogy úgy nevezték Taxis Laci, vagy az Öreg Fodor, biztos volt édesapámról is sok, de amit megjegyeztem az a Kutyás Gyuszi. Pont azért mert senkinek nem volt olyan társa mint Tas.
Kis gyerek voltam mikor ismerhettem és a trükköket sem láttam már, de sosem felejtem el. Sem Tast, sem Buksit. Biztos hamarabb is találkoztam vele, de a legelső emlékem az róla, hogy magasabb mint én. :D De nem féltem, nem árasztott magából ilyen impulzust, csak ha ő akarta.
Nagyon öregen halt meg, úgy hogy a város aljanépe többször megmérgezte. Ha jól emlékszem utána már Buksi sem volt ugyan olyan vidám. Sajnos már ő sincs köztünk. 

Sétáltatás

Minden fajtánál említem a mozgásigény mértékét, ezzel együtt sokat emlegetve a sétáltatás fontosságát. Mert bizony mai napig vannak olyanok akik nem tesznek eleget ennek a nagyon fontos tényezőnek. De eddig még nem írtam a mikéntjéről, és hatásairól. 

Sok kutya neveletlensége abból adódik, hogy nincs levezetve az energiája. Nem érik ingerek, nem történik vele semmi, egyszerűen unatkozik. Egy kutyának nem mondhatjuk, hogy üljön le könyvet olvasni, vagy netezni...

Ezen nem változtat az sem, ha az udvaron él, akkor sem ha nagy az az udvar. Azt is ismeri majd egy idő után, ismerni fogja a szagokat tereptárgyakat stb. Nem nyújt majd újdonságot. 

Nagyobb városokban léteznek kutyafuttatók. Amik nem rosszak, de önmagukban nem elegendők. Ezek általában egy zárt térben vannak, és mindig ugyan azokkal találkozik. Persze meg van a hasznuk és jó dolog, de önmagukban nem elegendők. 

A legigazibb megoldás a parkok. Persze ez nagyvárosokra értendő elsősorban. Vidéken, egy faluban esetleg nálunk Beregszászban a település melletti erdők-mezők talán még jobbak is mint a parkok. Sőt, biztosan. :)

De miért is fontos a szabad ég alatt zöld övezetbe vinni kutyánkat? Mert ott változatos a terep, és gyakrabban kerül szembe új arcokkal. Ráadásul a kutyák egy másik kutyára reagálhatnak támadólag, vagy menekülhetnek elkerülnek vagy megadják magukat. Egy tág, bekerítetlen helyen nagyobb eséllyel választják az elkerülést vagy a megadást. 

A városi kutyák mozgásideje sokszor igen kicsi. Van amelyiknek nem jut egy óra sem. Ez a gazdától függ, hogy mennyi ideje van, ezért is írom le minden fajtánál a mozgásigényt, ha nem tudunk egy nagy mozgásigényű kutyát kiszolgálni ezzel akkor ne tartsunk olyat. Ez elég egyszerű.

De ha van mondjuk ráfordítható 1-2 óránk, akkor sem mindegy hogyan történik ez. Azt már tisztáztuk hol érdemes. Ám végig legyen pórázon? Nem. Azaz nem feltétlen. Nyilván olyan kutyát ne engedjünk el a pórázról aki felett nincs teljes kontrollunk és az sem mindegy hol. Ha lehet zsúfolt helyen, forgalmas utcán se tegyük. Bár bevallom Beregszászban én ezt megszegem, de rám a kutyám ilyen helyzetben is hallgat, ha nem tenné nem vezetném így. Plusz nálam a póráz nélküli vezetésnek is két fajtája van. Van mikor nélküle is a lábamnál kell jöjjön, csak engem figyelve, és van mikor kiérünk a városból szabadon mozoghat. Ami szintén nagyon fontos.

 A kutyák egyik alap viselkedés formája a kutató és felderítő viselkedés.  Ennek során a bóklászásuk, gyalogolásuk sebessége eleve 1-2 km/h-val nagyobb, mint az emberé; útközben megállnak, szaglásznak, oldalirányba térnek ki, előreszaladnak, jelölnek, hemperegnek, kvázi mozgásuk nem egyezik meg az ember lehetőleg folyamatosan egy tempóban történő és egy irányba tartó sétamozgásával, melynek során a legkisebb energiafogyasztással igyekszik megtenni két hely között a legrövidebb utat. Városban erre remek lehetőséget nyújtanak a parkok. A futtatókban erre viszont nyilván nincs lehetőség. 

Egy tökéletes sétáltatás úgy történik, hogy van egy része amikor fegyelmezetten pórázon mellettünk jön a kutya és van egy része amikor szabadon lehet. 

Hogy a kutyánk, hogyan viselkedik, milyen a közérzete stb, az rajtunk, gazdáikon múlik. A sétáltatás elengedhetetlen ha kutyákról van szó. Nagy mértékben befolyásolja a jellemüket. Az unalom veszélyes lehet: kimozgatatlansághoz, levezetetlen fizikai és pszichikai energiákhoz vezethet, ami agressziót, depressziót, kényszercselekvést eredményezhet náluk.

A mopsz

Hát a mopszok igen csak fura szerzetek a kutyák világában. De kifejezetten pozitív kis szőrmókok. :)
Ezek a kis bohócok Kínából származnak és ők az egyik legősibb ismert fajta. Már jóval a kereszténység megszületése előtt léteztek. Bár leírások és képek alapján akkoriban még jóval nagyobbak voltak.
Feladatuk ugyan az volt mint ma. Szórakoztatni az embert, és ez jól is megy nekik. :)

Megjelenése eltéveszthetetlen, kicsi test, nyomott ráncos pofa, kidülledő szemek. A kínaiak úgy gondolják/gondolták, hogy a homlokán lévő ráncok a kínai írásjelben azt jelenti herceg.
Ám az egyedi megjelenésnek ára van. Nagy melegben nehezen kapnak levegőt így nyáron oda kell rájuk figyelni. Plusz mikor alszanak horkolnak. Ami viszont engem is meglepett ha nagyon megszorítják a nyakát kiugorhat a szemük. o.O    igen... húúúhh... xD

Szóval aki mopszot akar nehogy szorosra húzza a nyakörvet, mert nem lesz jó vége. :D
A mopszok életük első két évében hiperaktívak, nem árt hamar elkezdeni a nevelésüket. De amúgy nem nehéz tanítani őket. Kifejezetten nem jól viseli ha azt érzi, hogy haragszik rá a gazdája, ráadásul imád enni így a jutalom falatkákkal csodálatos mód lehet motiválni. :D Azért vigyázzunk ezzel, könnyen elhíznak.
Nagyon alkalmazkodó fajta aki sokféle életstílushoz hozzá tud szokni. Sétáltatásban is elég neki az átlagos mennyiség vagy akár az annál kicsit kevesebb.

Nagyon keveset ugat, az egész családdal jól kijön, és más háziállatokkal is nagyon jól kijön. Igazából ők tényleg nagyon kis kedves lények.
A ráncait néha ki kell tisztítani, mert ritkán jut be a levegő, ahogy a tömött kis füleit is érdemes tisztítani, mert zártak és ezért begyulladhatnak. A körmeit is röviden kell tartani.
Aki szukát akar és esetleg kicsiket majd tőle, az jó ha tudja születésükkor elég gyakran kell császármetszést végezni.
A mopsz igazából bárkinek jó, igazi kis bohóc aki remekül kijön mindenkivel, könnyen tanítható kutyus.
Elég népszerű kutyák, aki ilyet szeretne biztos talál. :)