Magyar kutya fajta 9+1, avagy a rejtélyes újfiú

Gondoltam összehozok egy kis külön kiadást egy igen rejtélyes fajtáról. Ez a fajta a legfiatalabb magyar kutya fajta. Egész pontosan csak a hetvenes években kezdték el tenyészteni és a Nemzetközi Kinológiai Szövetség mai napig nem ismerte el önálló fajtának.
Éppen ezért a hivatalos felsorolásokban nem 10 hanem csupán 9 magyar fajtát szoktunk emlegetni. No de. Mikor csak úgy egymásközt vagyunk a sinka rögtön létezővé válik. Hogy miért? Mert a magyar pásztorok nem is szeretnék, hogy elismerjék a fajtát. Elsőre nem értjük miért, de van rá magyarázatuk.

Attól tartanak, ha hivatalosan elismertté válna a sinka akkor a küllem válik a tenyésztésnél elsődlegessé és nem a belső tulajdonságok, amik tökéletes munka kutyává teszik. És bizony annak a 2000 Magyarországon élő sinkának a kilencven százaléka a pásztorok kezén van és ők is irányitják a roppant szigorú tenyésztést is.

A kutya először a Hortobágyon jelent meg, a neve annyit tesz, hogy sima. Ez a szőrére utal. A tenyésztésébe bevontak német juhászt, mudit, boxert és bull típusú terriereket. A küllem nem hogy másodlagos volt, de nem is érdekelt senkit. :D Az egyetlen lényeges pont az volt, hogy kapjanak egy fáradhatatlan terelő kutyát. Megkapták. :)

A sinka hiperaktív. Munkára született, nagy terek berohangálására. Ha valaki netán ilyen kutyát akar az törődjön vele naaaaaaaaaaaaaaagyon sokat, mert ennek a kutyának nem hogy egy lakás de még egy nagy udvar sem elég. Ha nem foglalkozunk vele, vagy csak annyit mint egy vizslával (pedig még nekik is elég sok mozgás kell) akkor hiába tartjuk nagy udvaron vagy kertben, ás vagy 17 gödröt, lyukat, elrág féltucat akármit és így tovább. :D

E mellett klasszikus egygazdás kutya.

Megértem a pásztorokat, hogy nem szeretnék, hogy kicsússzon a kezeik közül a fajta, de azért nem árt tudni róla. És az a gyanúm, hogy előbb vagy utóbb úgy is el el lesz ismerve. :)

A komondor

Egy olyan magyar fajta a komondor ami kifejezetten híres. Nem véletlen hiszen a pulihoz hasonlóan kifejezetten egyedi. Mikor életemben először láttam, azt gondoltam olyan mint egy kuvaszba oltott puli. :D
A fajtát őseink hozták magukkal, de vannak olyan feltételezések, hogy később a betelepült kunok hozták. Ki tudja, lehet mind a kettő igaz.

A komondor megjelenése ahogy írtam egyedi. Nagytestű és a puliéhoz hasonló nemezes bundát visel. Feladatköre annak idején ugyan az volt mint a kuvasznak. A nyáj őrzése. A legősibb fajtáink feladata nem véletlen kötődik a pásztorkodáshoz. Elképzelem ahogy egy puli gondoskodik a terelésről, a komondor meg a biztonságról. Lemásolhatatlan látvány. (ugyan ez igaz a mudival, pumival és kuvasszal is, mindenféle kombinációban :) )
A komondor bundáját nem kell fésülni, kefélni. Hiszen akkor nem tudna nemezesedni. A jellegzetes szőrzet életük első két évében nő meg és akár 8-9 kilót is nyomhat. Van aki lenyírja.
Ápolásuknál a két legfontosabb: szálak szétválasztása, hogy ne csomósodjon és a viszonylag gyakori fürdetés. Ezek elég időigényesek tudnak lenni.

Egyébként minden fajta időjárást elviselnek. Igazán jól a szabadban érzik magukat, akár nyáron akár télen.
Őrzővédő feladatra külön nevelni teljesen fölösleges, mert a vérükben van. Védelmezik a területet, a portát és a családtagokat minden körülmények között. Hangját viszont ritkán hallatja.
Nem függ a gazdájától. Nem bújik oda minden áron. Mindenféle faladatra nem is lehet megtanítani. Amit nem tart értelmes parancsnak azt egyszerűen nem hajlandó elvégezni. Ezen feldühödni és kiabálni vele meg egyenes út a kudarchoz, mert ezzel csak elveszítjük a tiszteletét.
Első kutyásoknak nem túl jó választás hiszen makacsa és önálló, e-mellé meg nem is éppen kicsi.
Gyerekekkel jól kijön De az igazán kicsikkel nem biztos. Nem igazán szereti ha váratlanul meghúzzák valamelyik tincsét vagy fülét stb.

Lakásba nem igazán mondanám megfelelő társnak. Sőt, kifejezetten vidéki életre való.
Egy jól nevelt komondor minden más háziállattal jól kijön.

Magyarországon nyilván elég ismert, így nem hiszem, hogy gondot okozna egyet befogadni, ha ilyen kutyát szeretnénk. 

A berni pásztorkutya

Mostani győztesünk a berni pásztorkutya. A fajta Svájcból származik, ha esetleg nem jött volna rá valaki a berni szó láttán. :D
Van olyan elmélet ami szerint kétezer éves a fajta, egész pontosan a rómaiak révén. De ez csak elmélet. A valóságban 1904-től jegyzik a fajtát.


A fajta küllemét tekintve pont olyan színei vannak mint a legtöbb svájci fajtának, fekete, fehér és rozsda. Viszont a berninek van csak hosszú szőre. Nem sokkal nagyobb mint egy labrador, de jóval nehezebb náluk. Ez az izomzatának köszönhető. A berni pásztorkutya ugyanis igavonó ebként volt alkalmazva. A legnagyobb súly amit elhúzott egy berni az 1100 kg volt. :O
Tehát ezek a kutyák szeretik a munkát. De túl hamar ne fogjuk be ilyen munkára, főleg ne szakszerűtlen felszereléssel.

Roppant barátságos ebek, akik mély hangjukat ritkán engedik szabadjukra. Érdekli mi zajlik körülötte és olyan mértékben meg is figyeli, hogy gazdája hangulatát, érzéseit is képes észlelni, és aszerint is viselkedik vele. Engedelmesek és jó gazda mellett kifejezetten sok mindent megtanulhat.
A gyerekekkel nagyon jól viselkedik. Igazi játszótárs. Nem egygazdás kutya, és mindig az események központjában van.
Pásztorkutya révén a gazdáját és a birtokot megvédi, erre külön tanítani nem szükséges.
Más háziállatokkal is remekül megfér, mert a vadászösztön nem maradt meg bennük. Bár más kutyákkal kicsit hatalmaskodóak tudnak lenni.
Szóval igaz családi kutyák.

A berni pásztorkutyákban van energia bőven. Ezért lakásban nem igazán alkalmas. Már azért sem mert bundája erősen vedlik. Amellett hogy tanitgatjuk és sétáltatjuk az is jót tesz neki ha igazán része a családnak. A kirándulásokra elvisszük esetleg a nyaralásra. Ők tényleg a családjuknak tekintik a gazdáikat.
Sajnos nem élnek túl sokáig, átlagosan csupán 8 évet :(
A nagytestű kutyákhoz hűen ők is sok betegséget tudnak örökölni vagy elkapni. Így kifejezetten szerencsés ha tenyésztőtől vesszük kutyánkat, akkor is ha így drágább.