Párok

Mielőtt elindulok haza ezt a kis szösszenetet leírom. :)
A minap láttam egy fura párost. Egy Jack Russel Tacskó duót. Egy öreg úr és unokája sétáltatta őket.
Mondhatnánk, miért fura ez? Mind a kettő kicsi, cuki stb. :)
Nos azért mert a jackek nagyon izgágák, szét veti őket az energia, a tacskó meg nem igényel nagy futásokat és sétákat. Ám a tacskó attól még kotorékeb, attól hogy nem igényli a sok mozgást még képes rá. Így ez a duó egy érdekes és jó kombináció. Mondhatnánk kiegészítik egymást. A jack a nagy mozgás igényével kizökkenti a tacsit a lustaságból és így nem tesped el, a jack energiája meg alkalom add tán nem a bútorokon vagy növényeken lesz lekötve hanem a tacskón. Igazi harmónia. :)
Eddig ilyenekről nem igazán esett szó. De ha több kutyát szeretnénk nem árt ilyen szempontokat is szemügyre venni, mert vannak fajták amik nehezen tagozódnak be egy falkába, és vannak amik könnyen.
Az én álom trióm amit majd egyszer megvalósítok a német juhász - erdélyi kopó - beagle. :)

A Dobermann

A dobermannt 150 évvel ezelőtt tenyésztette ki Friedrich Louis Dobermann. Láthatjuk, tenyésztőjük nevét viselik. 
Dobermann-úr adó szedő volt Németországban, és hát az adószedőszedőket alapból nem szeretjük. :D De ő ráadásul elég gyakran veszélyes környékeken kellett, hogy dolgozzon. És hát amellett, hogy nem szerették még sok pénz is volt nála. 
Így kiötölte, hogy kitenyészt egy kutyát ami majd megvédi, akár a puszta jelenlétével is elijeszti a rosszakarókat. 

Ezt úgy tudta megoldani, hogy ő volt a környék sintére is. :D
Tehát ha a dobermannról beszélünk akkor tényleg egy olyan fajtáról beszélünk aki kifejezetten az őrző-védő feladatokra szakosodott. Ezért előzheti meg az erre alkalmas kutyák egész sorát. Jobbnak tartják ebben a feladatban, egyébként szintén kimagasló teljesítményt nyújtó, német juhásznál és a rottweilertől is. 

Hamar elterjedt ez a fajta és gyorsan talált egyéb munkákat is például a rendőrségnél. 
A filmes világban is egy gonosz gazdag palinak tuti dobermannok őrzik a kertjét. :D 
Szinében lehet fekete, acélkék és világos barna. Fülüket és farkukat általában csonkolják. Eredetileg elég hosszú farokkal és lógó füllel születnek. Testfelépítése igen csak atletikus. Testzsír tömege nagyon alacsony, így elégszálkás. :D Ám emiatt nem nagyon bírja a hideget. 

Nagy mozgásigényű kutya amit bármilyen sportba be lehet vonni amibe kutyát be lehet vonni. :)
Egyáltalán nem való bárkinek. Ha nem következetes a gazda, nem ismeri a fajtajellegeket, akkor a kutya félénkké vagy agresszívvá válhat. Azaz, ismét ott vagyunk, hogy a kutya rossz hírét a felelőtlen gazda okozza. 
Első kutyásnak egyáltalán nem ajánlom. Viszont ha tudjuk mit akarunk, rendelkezünk tapasztalattal bátran belevághatunk. A dobermannok büszke fajták, nem szeretik a testi fenyítést, azzal csak megsértjük és elveszítjük bizalmát. Határozottnak ám nyugodtnak kell maradnunk. 
Ez a fajta nagyon gyorsan tanul. Nem okoz gondot az okítása. Ám a komolyabb dolgokat inkább "felnőtt" korukban kell elkezdeni tanítani. Szükségük van némi érettséghez hozzá, de addig is lesz dolgunk, mert a megfelelő szocializálást viszont minél hamarabb el kell kezdeni. 

Egy jól nevelt dobermann elvan a gyerekekkel, ám kicsi gyerekkel ne hagyjuk egyedül. Lehet nem akarja bántani, de játék közben is megeshet, hogy erejét és energiáját nem megfelelően használja. 
Egyébként remek kutyák. :)Ha valaki késznek érzi magát rá, és szeretne egyet, nem féltem attól, hogy nem talál. A dobermannok nem ritkák vidékünkön. Ám azt mindenképpen megjegyezném, hogy rengeteg betegségre hajlamosak, így jobb ha igazi tenyésztőtől vesszük, ahol figyelnek az ilyesmire, és jó vérvonala lesz. Akkor is érdemes ezt meglépni ha így drágább lesz.

Ausztál Kelpie a Vörös Kutya

A harmadik kutya amit választottam az egy elég ismeretlen fajta nem csak hazánkban hanem úgy az egész kontinensen. Pedig Ausztráliában olyan megbecsülés veszi körbe mint az előző Akitákat Japánban.
Ugyanis a hetvenes évek végén egy kóbor keplie egy bányász telepen tűnt fel. A telepen csupa idegenek voltak. Emberek messzi vidékekről és magányosak voltak, honvágyuk volt. Elmondások szerint a kutya, akit csak egyszerűen Vörös Kutyának neveztek el, segített nekik egy közösséggé kovácsolódni. Az országos legenda viszont nem ekkor indult el. Vörös Kutya ugyanis végül talált magának egy gazdát. Minden nagyon jól is ment, de a férfi egyszer nem jött haza. Autóbalesetben meghalt. Vörös Kutya először csak várta, majd azt megunta és elindult megkeresni. 4 évig járta az országot, átkelt a sivatagon, és Nyugat-Ausztráliából elért egészen Észak-Ausztráliáig. Négy év hosszú keresgélés után hazatért és utolsó éveiben volt gazdája menyasszonya gondoskodott róla. Mikor kimúlt, gazdája sírjánál leltek rá.

A történtről film is készült. Érdemes megnézni.
A kelpiek nem túl nagy testű kutyák. De irdatlan nagy a munkabírásuk. Sőt, megkövetelik a munkát, konkrétan munkamániások. Úgy hogy városi környezetbe egyáltalán nem valók. Még akkor sem ha kutyás sportot űzünk velük.
Szinük sokféle lehet, vörös, fekete, barna. Bőrük feszes, testalkatuk izmos.
Származását tekintve nyilvánvaló, hogy Ausztráliában tenyésztették ki őket. Vérvonalukban van skót juhász és dingó is.

A kelpie szó az ősi skót nyelven Vizi szellemet jelent. A fajtát egy Kelpie nevű szukáról kapta, aki megnyerte az első hivatalos Ausztrál terelő versenyt.
Hatalmas teherbírásuk és munkamániájuk mellett azonban nagyon könnyen taníthatók, imádják ha a gazdájuk kedvében járhatnak. Főleg ha azt valamilyen feladat elvégzésével tehetik.
Nagyon barátságos kutya. A család minden tagjával jól kijön. Más kutyákkal gond nélkül együtt tartható.


Házőrzésre nem igazán jó. Maximum jelző kutyának, annak teljesen megfelel.
A kelpie roppant barátságos, értelmes és könnyen tanítható kutya, ám csillapíthatatlan mozgásigénye és munkaszomja miatt nem való mindenkinek. Aki ilyen kutyát akar szakítson rá időt, vagy minimum legyen sportosak a mindennapjai.

Ahogy az lején írtam kelpieket nem igazán lehet találni az országban. Olvastam már, hogy olykor előfordulnak, de nem tudok egyetlen biztos tenyészetről sem, így az árukról sem.

Az Akita a Hűség élő szobra

A mai második kutya az akita, hosszabban akita inu. Ez a fajta Japánból eredeztethető.
Hazájában nagy becsben tartják ezt az állatot. Ha valaki beteg, vagy várandós, japánban nem virágot vagy hasonlót adnak ajándékba, hanem egy akita szobrot, ami az egészség és a szerencse jelképe.
Mi tagadás, tényleg egészséges fajta. 

Ám ennek a fajtának legendája tovább nőtt. A huszadik század első felében ugyanis élt egy Hachiko nevű akita aki gazdáját, egy egyetem tanárat minden nap kikísérte a vonat állomásra, és minden nap várta is ott mikor hazajött. A kutya gazdája azonban egy nap, munkahelyén elhunyt. Hacsi még 9 évig várt rá ott ahol azelőtt mindig. Még életében megkapta bronzszobrát és a fajta később japánban nemzeti kincsnek lett nyilvánítva. A történetről film is készült. Aki nem látta, sürgősen pótolja. 

Nagy testű kutyák. Ők is az északi azaz a spicc jellegű kutyák közzé tartoznak. Megengedett szinei vörös, szezám (sable), csíkos (brindl) és a fehér. Eredeti feladat körük vadászat volt. Nem is veszélytelen vadakra, vaddisznó, szarvas és medvék elejtésénél segédkezett.
Az akiták egyáltalán nem valók mindenkinek. Nagyon hamar és nagyon határozottan és változatos módszerekkel kell tanítani és szocializálni. Az őrzővédő feladatra külön tanítani egyesek szerint egyenesen nem ajánlott. :D 

Minden túlzást mellőz a jelleme. Szinte soha vagy ritkán látjuk pajkosan játszani, és ugyan így nagyon ritkán vagy soha nem látjuk acsarkodni. Higgadt és megfontolt jószág. Mintha egy szamuráj harcost látnánk kutya képében.
A család minden tagját megvédi akár az élete árán is, de igazán hallgatni és kötődni csak is egy emberhez fog, aki a gazdája, aki elkezdte kiskorában a nevelését. Így gyerekekkel sem játszik. Egy jól nevelt akita elvan a gyerekekkel, de nem ő lesz a kutya aki magától kezd el játszani, és körbeugrálja a kicsiket. Ők barátságosak és nem alázatosak, azt soha.

Ha más házi kedvencet is szeretnénk melléjük, akkor fordítsunk időt arra, hogy akitánk megszokja, és megtanuljon együtt élni.
Lakásban ez a fajta semmilyen körülmények között nem ajánlatos.
Mozgásigénye sem csekély.
Az akita inu tehát, kezdőknek semmilyen körülmények között nem ajánlott. Bár ma olyan információ is elém került hogy az USA-ban élő akiták fele utcára vagy menhelyre kerül, mert a gazdák nem voltak rá felkészülve. Nem lepne meg ha igaz lenne ez az infó.

Ha ilyen kutyát akarunk, fordítsunk rá időt a nevelésére és a mozgásigényének kielégítésére is. Utána viszont olyan hűséges társunk lesz, a szó szoros értelmében a barátunk, amit igazából emberektől szinte soha nem kapunk.
Szaporítók nyilván olcsóbban adják, de igazi akitákat, rendes vérvonallal tenyésztőtől tudunk szerezni. Az viszont nem olcsó mulatság. Alsó hangon 100 ezer forint.

A szamojéd

Mai első kutya amit bemutatok a szamojéd. Már régóta terveztem írni róluk. Szimpatikus kis kutyusok.

Származásukat tekintve a Szibériai Husky tőszomszédai. Sőt lakótársak. :D

Feladatuk is igazából ugyan az volt, csak a szamojédek az öltözködésben is nagy hasznot adtak. Nem kell megijedni nem ölték őket halomra a bundájukért. Nem volt rá szükség, hiszen egy vedlés alkalmával ezek a kutyák több kilónyi bundától szabadulnak meg és azt az őslakosok nem pazarolták el.

Bár a huskykkal közös őshazájuk van és feladatkörük is többé-kevésbé megegyezik a szamojédek nem olyan bolondos kalandorok mint a huskyk. Persze északi kutyák lévén ők is kissé önfejűek és tudnak nagyon makacskodni, de valamivel könnyebben kezelhetők és taníthatók. Azt is mondhatnám, hogy egy husky vagy malamut tartása előtt egy szamojéd remek tapasztalat szerzési lehetőség. :)
A szamojédek egyébként is elragadó figurák. A szájuk sarka felfelé ível így olyan mintha mindig mosolyognának. :) Szokták is mosolygó kutyának nevezni.

Régebben a tudatos tenyésztésük legelején, még voltak fekete és barna színűek is. Mára a fehér csak az igazán elfogadott, de előfordulnak világosbarna és krémszínűben is.
Kifejezetten jámbor jószágok remekül elvannak gyerekekkel is. Ám ebből adódóan házőrzést tőlük ne várjunk. Maximum jelző kutyának jók. Ám azt jellegzetesen teszik. Az ugatásuk gyakran átcsap fura dalolászásba és ez a mosolygós képükkel még inkább derűs jelenséggé teszi őket. :)

Mozgás igényük viszont nekik is van. Sőt szánhúzóként picit több is mint más fajtáknak. Ám ha ezt megoldjuk, és a rengeteg szőr nm zavar lakásban is tartható. Kutyás sportokat is érdemes velük űzni, akár hobbi szinten is.
Természetesen udvaron is tartható. :) Ám mint a huskyknál náluk is külön meg kell tanítani hogy nem feltétlen kell minden kiásni és minden növényt megrágni. :D

A huskynál nem említettem azt hogy nagyon meleg térségben nem ajánlott tartani, mert tudtommal az ő esetükben ez odafigyeléssel kiküszöbölhető. Ám a szamojédeknél ez picit fokozottabb. Nem mondom, hogy tilos tartani, de figyeljünk rájuk nyáron.
Minden esetre egy viszonylag könnyen tanítható jámbor családi eb. Vidám megjelenésével kifejezetten ajánlani tudom. :)